Sikeres magánutas örökbefogadók, ti mennyi idő alatt találtatok rá a vér szerinti anyukára és hol, milyen módon sikerült megismerni egymást?

Úgy látom, hogy van egy kis félreértés itt az öf menetével kapcsolatban . A Magánutas öf-nál is be kell vonni: vagy alapítványt, vagy a Tegyeszt. Olyan nincs, hogy csak odamegy egy pár egy anyával a gyámügyre és lemond a gyerekéről az ő javukra. Nálunk is magánutas öf volt. véletlenül ismertem meg a szülőanyukát. De ahhoz, hogy nekünk adja örökbe a babát, el kellett mennie (mi nem voltunk alapítványhoz bejelentkezve csak a tegyeszhez) a tegyesz pszichológusához egy beszélgetésre még a szülés előtt. Csak ezután a beszélgetés után adhatta nyíltan nekünk a babát. Enélkül titkos öf-sal adhatta csak volna örökbe. Ha pénzt kért volna, azonnal elutasítjuk, de semmi ilyenről nem volt szó.. ezek ezer éves rémhírek (bár biztos van ilyen is, de nem ez a jellemző) De a lényeg: nincs mitől tartani, mert ha meg is ismertek egy kismamát, akkor is muszáj vagy alapítványt, vagy tegyeszt bevonnotok az öf menetébe, anélkül soha nem lehetnétek biztonságban. ( majd a férjet bejegyezzük apaként-apa javára lemond... jah.. meggondolja magát, aztán fizesd a gyerektartást.. mert amíg más apa nem ismeri el a sajátjaként le se mondhatsz róla..) Ilyenbe ne menjetek bele soha! Nálunk az égvilágon semmi gond nincs, lassan 9 éves a fiam. Nem keresi, évenkénti kép-levél kapcsolatunk van, amit én küldök, ő semmilyen formában nem keres minket. Mi másfél évet vártunk, de amint látod szerencsénk volt. Tényleg "véletlen" volt (azért tettem idézőjelbe, mert én nem hiszek a véletlenekbe :) )

"Csak fogalmam sincs hol találunk rá, ezért is írtam ki ezt a kérdést.": ne keresd a "HOL"-t.. csak higgy abban (olyan szinten higgy- hogy azt mondd helyette: TUDOM) hogy megtalálod.. , hogy amikor "jelet kapsz" rájössz, hogy "basszus! ő az enyém!! ezért volt minden.." és utána cselekszel majd.. mert cselekedni muszáj.. anélkül nincs semmi :) Nekem is kellett a felismerés, amikor egy ismerős csak úgy mellesleg elmesélte , hogy van egy ismerőse aki babát vár és örökbe szeretné adni, hogy azt mondjam: ez nem véletlen.. kellett telefonálnom.. az ismerősömnek , utána a kismamának.. találkoznunk kellett.. (lehetett volna totál negatív találkozás is) beszélgetnünk kellett.. neki pszichológushoz kellett mennie ha tényleg ránk bízza.. nem volt könnyű ez sem, de megérte :) Szóval a lényeg: olyan szinten higgy abban, hogy találsz majd egy kismamát, aki nektek szeretné örökbe adni a babáját, hogy "TUDD" - ez nem kérdés.. nem fogsz éveket várni.. soha nem tudhatod hol ismered meg a gyermeked szülőanyukáját ( az én fiam szülőanyukája a vér szerinti gyermekem iskolájával volt kapcsolatban- soha nem gondoltam, hogy ilyen úton fogom megismerni)

Mi itt gyk,-n találtuk meg az életadót.