Szerintetek furcsa, ha egy felnőtt örökbefogadott abszolút nem kíváncsi a vér szerinti szüleire? Nem haragról van szó, azt abszolút nem érzi, sőt, örül, hogy szerető családba került, egyszerűen csak semmi szükségét nem érzi az egésznek.

Nekem még csak 7 éves az örökbe fogadott fiam, (nyílt öf-ismerem a szülőanyukát-ismerem a hátteret) és csak azért írok, mert még én se tudom hogy fog viszonyulni főleg tinikorában a helyzethez (most is tudja már hogy örökbe fogadtuk, de egyértelmű, hogy a lényeget még nem érti) én öf szülőként szeretném ha majd megismerné a szülőanyukáját... de persze meg fogom érteni azt is majd ha nem akar találkozni vele. (bár mivel ismerem a szülőanyukát sajnálnám) közben persze büszke lennék magamra, hogy jó anyukája voltam-vagyok- nem kell neki más... szívesen beszélgetnék örökbe fogadottakkal... mire készüljek, ők hogy élték meg, hogy nem "az anyukájuk pocakjában voltak" :)