Mi a véleményetek az ilyen esetekről?

Röviden összefoglalva: a hölgy nem alkalmas nevelőszülőnek...

A nevelőszülő feladata, hogy felkészítse a gyermeket arra, hogy vagy a vérszerinti családjába kerül vissza vagy az örökbefogadó szüleihez!!

Tehát nem lesz az ő gyereke soha!!!

Az átlag ember fogalomzavarban szenved és kb sem tudja, mi a különbség a nevelő- és az örökbefogadó szülő között...

Őszintén, ti tudnátok egy olyan időtartamot mondani, ami alatt felkészítenétek a gyereketeket, hogy soha többé nem fogtok találkozni és más lesz anyukájuk...na ugye...ezért nem kezelheti úgy a nevelőszülő SOHA a gyereket, mintha a sajátja lenne...

Neki a vérszerinti családba való visszailleszkedést kell segítenie egészen addig, míg örökbeadhatóvá nem válik!! Utána pedig a sikeres baràtkozást elősegíteni!

Aki nem tudja ezt vállalni, nem tud elszakadni a gyermektől, nem való nevelőszülőnek!

És ki szenvedi meg ezt az egészet? Azt, hogy egy "üresfészek- szindrómában" szenvedő nő csak azért lesz nevelőszülő, hogy ő megint fontos legyen valaki életében?

Az a szerencsétlen kisgyerek, akinek elvileg az ÁTMENETI nevelését vállalta!

Ezúton fejezem ki hálám és tiszteletem minden olyan nevelőszülő és TEGYESZ dolgozó felé, akik tudják, mi a feladatuk és a gyerekek érdekeit szem előtt tartva segítik azok családba kerülését!

...és ez a baj azzal a törekvéssel, hogy 12 év alatti gyermek ne legyen otthonban...

hogy hígul a nevelőszülők rétege...

Nem mindenki alkalmas erre a feladatra...én sem

...

De aki nem tudja vállalni, ne legyen nevelőszülő!!! Jelentkezzen örökbefogadónak és akkor soha nem kell elengednie a gyermeket!

Nevelőszülőként ezt nagyon rossz volt olvasni.

Igen,valóban az a feladatunk,hogy visszagondozzuk a gyerekeket a vérszerinti családba,vagy amennyiben ez nem lehetséges,örökbeadjuk. Felkészítve őket mindkettőre. De! Nem 3 nap alatt. Legalábbis nem ez a jellemző. Ennyi idő alatt egy 4,5 éves gyerek és az örökbefogadó szülők között nem alakul ki egy olyan kötődés,hogy ne sérüljön a gyerek. Ebben az esetben a nevelőszülő nem azért ment tovább,mert a saját érzéseivel nem tudott megküzdeni,hanem a gyerek érdekeivel ellentétesnek találta ezt a csupán 10 órányi ismerkedést. Gondolom (bár erre a cikk nem tért ki) nem ez a kislány volt az első,akitől el kellett válnia,és ezt a 3 napot kevésnek találta. Megjegyzem,én is.

Véleményem szerint igenis jó nevelőszülő,csak ez a fajta gyorsított eljárás nem tetszett neki,nem pedig az,hogy örökbe kellett adnia a kislányt.

Kívánom,hogy ennek ellenére jól alakuljon a gyermek élete az örökbefogadó családjában,és szeressék úgy,ahogy a nevelőszülei tették.

Én nem olvastam el a cikket, mert mióta gyerekem van egyszerűen nem bírom mások fájdalmát.

Tény,hogy a nevelőszülők azért vannak, hogy a gyerekeket felkészítsék a szülőkkel való majdani együttélésre vagy az örökbefogadók családjában való gyorsabb beilleszkedésre.

Viszont az is tény, hogy rengeteg gyerekről nem mondanak le a szülők így nem lehet őket örökbe adni sem és hacsak a nevelőszülők nem tartják olyan problémásnak őket, hogy visszaadja őket akár fel is nevelheti őket.Én két nevelőszülő családot ismerek.

Az egyik család 5 gyereket nevel, abból egy sem került vissza a saját családjába, (mert nem tudtak megfelelni az elvárásoknak, illetve nem is akartak) és nem is tudják örökbe adni őket.Így lassan 10 éve alkotnak egy ,,családot".Nem vitték vissza intézetbe egyiket sem.A legnagyobb már önálló életet él és rendszeresen ,,hazalátogat" az ,,apjához, anyjához".Holott végig tartották a rendes szüleivel a kapcsolatot.Mégsem hozzájuk jár haza.

A másik családban viszont csóri gyerekek sokat szívnak.Állandóan ugráltatja őket a nevelőanyjuk mint valami cselédet, bunkón beszél velük,lenézi, lekezeli őket.Szerintem ez se normális, mert nem cselédnek adják a gyerekeket oda..

Ha évekig nevelsz egy gyereket, akkor ha valóban jó szívvel csinálod megszereted.Ha meg csak és kizárólag a pénzért, akkor az amúgy is hátránnyal és sok negatív tapasztalattal érkező gyerek még több sérüléssel kerül a saját szüleihez vagy épp az örökbe fogadó családhoz.Aztán azok majd dolgozhatnak rajta, hogy normális legyen.Mondjuk nyilván nem egy 1-2 éves gyerekről írok, hanem a már valóban sok mindent megértő idősebb gyerekekről.

A cikk (és az abban levő további linkelt cikkek) elolvasása után ökölbe szorult a kezem!

Beszédes, hogy a Pest Megyei TEGYESZ igazgatója távozott munkahelyéről (nemcsak a tisztségéről mondott le), továbbá, hogy nemcsak az ügyészség végez törvényességi vizsgálatot a bejelentés alapján, hanem az ügyészség büntető feljelentésnek is tekintette a bejelentést, és megküldte BRFK Korrupciós és Gazdasági Bűnözés Elleni Főosztálya részére. Ez sokatmondó félmondat: eszerint úgy tűnik az ügyészek számára, hogy ezek a "hirtelen örökbefogadók" egyszerűen jó pénzért megrendeltek maguknak egy kisgyereket, akiket a TEGYESZ vezetője, mint egy gyermekkereskedő, leszállított nekik. Remélem rábizonyítják és börtönbe fog kerülni! És ott remélem a börtöntársaktól azt fogja kapni, amit a gyerekek ellen bűncselekményeket elkövetők szoktak kapni!

A 2-es válaszoló kiforgatott érvelésére (tán ő is benne volt a buliban?), néhány megjegyzésem lenne.

"Őszintén, ti tudnátok egy olyan időtartamot mondani, ami alatt felkészítenétek a gyereketeket, hogy soha többé nem fogtok találkozni és más lesz anyukájuk."

Mi a búbánatos fészkes fenének nem szabad többé találkozniuk? Ha a volt óvónőmhöz, tanáromhoz visszamehetek beszélgetni az óvodámba, iskolámba, ha bárkivel találkozhatok, akihez érzelmileg kötődöm, ők miért ne találkozhatnának később is? Pont úgy lehetne kiküszöbölni a gyereket ért sokkhatást, ha utána is rendszeres kapcsolat maradna. Én - ha örökbefogadó szülő lennék - nem is érteném, miért ne látogathatná továbbra is a pótmamáját, pótpapáját?

Másrészt: egy kisbabát vagy kisgyereket LEHETETLEN úgy nevelni, hogy ne alakuljon ki ilyen kötődés közöttük. Ilyen értelemben ekkora gyereknél a nevelőszülő vállalkozása kb. a kör négyszögesítése. Ha a nevelőszülő valóban szereti a hozzá került gyereket, akkor igenis ilyen kapcsolat alakul ki. Ne feledjük, hogy ide eleve sérült családból kerül a gyerek, aki most kap először igazi, elfogadó szeretet. Ha ezt megkapja, akkor bizony a gyerek azt fogja érezni, mint a cikkben írt kisgyerekek. Ha nem kapja meg, akkor tönkre van téve a lelke, a személyisége. Tessék választani a rossz és még rosszabb lehetőség között!

Ilyen értelemben tehát ezek a gyomorforgató esetek a nevelőszülői rendszer képtelenségére is felhívják a figyelmet, de ettől függetlenül a bűncselekmény elkövetőjének börtönben a helye!

Egy ismerősömmel is volt ilyen helyzet. Szörnyű. Újszülött kortól ő gondozta, nevelte neki mondta a pici hogy anya. 2 éves volt amikor szóltak ismerősömnek, hogy el fogják vinni a kislanyt. Az örökbefogadó szülőkkel mindössze 3x találkozott 1-1 órát. Az szinte semmi. Én is anya vagyok és tudom hogy ha már néhány órát nem lát a kislányom már vigasztalhatatlanul sír pedig anyukámat jól ismeri, nem egy idegennél van. Ebből kifolyólag el tudom képzelni mit érezhetett az a szegény kislány.

Egyébként ismerősöm is nagyon kikészült, mintha saját gyerekét veszítette volna el. A legrosszabb az egészben hogy nem is tud róla semmit azóta sem mivel küldöldiek fogadták örökbe..

2.válaszoló vagyok.

Nem akarok ellenségeskedni, ezért leírom:

Aki valóban benne van ilyen "gyerekkereskedelemben" , annak börtönben a helye!

Akkor leírom az én történetem:

Szabályos jelentkezés örökbefogadásra a TEGYESZ-nél...megvesztegetés gyanúja sem merülhet fel és eszembe se jutott...a lista elejére kerülök és képet mutatnak egy gyerkőcről, akiről annyit tudni, hogy csecsemő kora óta nevelőszülőknél van és akik szintén örökbe akarták fogadni, de a koruk miatt a gyámügy nem engedélyezte...itt jön a fekete leves...ismerkedéskor a nevelőszülők ott tettek keresztbe, ahol tudtak...autóztam 100 km-eket, majd ültem a sarokban, míg ők Vanda néniként beszéltek a gyereknek rólam, magukat pedig apa-anyának szólították(csak egy példa)...TEGYESZ-től sajnos senki nem ért rá eljönni és amikor a vezetőjük eljött egyszer, felháborodva véget vetett a komédiának..nekem azt mondta, elbeszélget a nevelőszülőkkel, én pedig úgy készüljek, másnap vihetem haza a gyereket, mivel ez az eljárás eredményre nem fog vezetni... Otthon első napokban az én gyerekem is kérdezgette, mikor megyünk haza...

Szóval az én történetemből is ki lehetne ragadni részeket és kreálni belőle egy szenzációhajhász cikket...

Ettől függetlenül lehet, hogy létezik korrupció a gyerekvédelemben, de hálisten, semmi közöm hozzá...

"Ha a volt óvónőmhöz, tanáromhoz visszamehetek beszélgetni az óvodámba, iskolámba, ha bárkivel találkozhatok, akihez érzelmileg kötődöm, ők miért ne találkozhatnának később is?"

A különbség, hogy az óvónő, bölcsődei gondozó, tanítónő soha nem akart a munkàja során a gyerek anyja lenni!! Ők a gyerek gondozói, akikhez valóban kötődik, de ha hazajön az iskolából, nem támad rám, hogy te szemét, elszakítottál a tanító nénitől!

Én megszakítottam minden kapcsolatot a nevelőszülőkkel, a gyerkőcnek annyit mondok, ők vigyáztak rá, amìg érte nem mentem...

És nem azt, hogy ők az előző anyukád és apukád.....

7-re:

Na... erről rögtön a két és fél éves kislányom jutott eszembe. :-((( Pedig én "csak" apa vagyok.

3x1 óra után örökre elveszíteni.... iszonyú.

Érthetetlen számomra nemcsak ez a rövid szoktatási idő, hanem az is, hogy nem tartják utána a kapcsolatot.

Egyébként a te példád is mutatja a nevelőszülői feladat képtelenségét. 0-2 éves kor között hogyan nevelhetné rá a nevelőszülő, hogy ő csak azért van, hogy az örökbefogadó szülő érkezéséig nevelje????

És itt most tegyük félre, hogy a nevelőszülő mit érzett utána. De mit érzett a gyerek? Egyáltalán miféle örökbefogadó szülő az, aki túl tud lépni azon, hogy ekkora sokkhatást okozott a gyereknek? És még csak nem is próbálja tompítani azzal, hogy időnként találkozhat a gyerek azokkal, akikkel előtte évekig együtt élt.

8-ra:

"Otthon első napokban az én gyerekem is kérdezgette, mikor megyünk haza"

Ennyi? Egy kis érdeklődő kérdezgetés? Aztán békésen játszott tovább a kisautójával?

NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!!!!!!!!!!!!

"Én megszakítottam minden kapcsolatot a nevelőszülőkkel, a gyerkőcnek annyit mondok, ők vigyáztak rá, amìg érte nem mentem."

Hát nem tudom, ha ezt jelenti az örökbefogadás, akkor nekem nem lenne gyomrom hozzá. Pont azért, mert szeretem a gyerekeket. De jó, hogy van sajátom!

Akkor most léptem ki az eszmecseréből...

Nekem ugyanis ő a saját gyerekem!

Minden jót!