Mik azok a kissé elvont fogalmak amiket egy 3-4 éves még nem nagyon ért meg?

A valóságot és az álmot még könnyen összemossák, nem tudják még megkülönböztetni, kb 6-7 éves kortól már igen, de még akkor is bőven akadnak olyan dolgok (pl. húsvéti nyuszi, Jézuska), amiben még hisznek.

Mindenről lehet beszélni az egészen kicsi gyerekeknek is, csak az ő szintjükön, az a lényeg, hogy ő legyen rá kíváncsi, ő kérdezzen, ne a felnőttek akarják "rákényszeríteni", hogy megtudjon ezt-azt. Az a legjobb, ha ő kérdez és a korának, érettségének megfelelően a valóságot mondod neki és nem ködösítesz. Néha ciki vagy kínos, de hosszú távon sokkal kifizetődőbb.

Szép válasz, csak nem a kérdésre..

Nagyon változó gyerekeknél, hogy miből mennyit értenek meg, ha érdekel, beszélgess a korosztállyal, vagy nézz meg egy hamala videót, nagyon cukik a gondolataik egyszerűbb dolgokról is, mennyire nincsenek képben.

A legtöbb fogalmat nem értik, mindet nehéz lenne felsorolni, pl születés, halál, szeretet, barátság időjárás, hangulat.. és azok, amiket elmondtál te is..

Egyszerűbb dolgokat értenek, pl hazugság, de ezt is nagyon leszűkítve(a toll piros(pedig kék))

Iskolás korban is van, hogy nincsenek képben dolgokkal, de a fejlődés folyamatos:)

Az elsővel egyetértek, a másodikkal nem igazán. Egyfelől nagyin is feltett egy ilyen mellékérdést:

"Esetleg mik a leggyakoribb problémák ebben a korosztályban?"

Tehát az álom és valóság részbeni összemosódása egyfajta vonatkozó, helyes válasz.

Ezen felül a kisgyermekekre ún. kettős tudat jellemző, ami arra utal, hogy alapvetően képesek szétválasztani (éberen) a (hallott, látott) mesét a valóságtól (értsd: a hétköznapoktól). Alapvetően képesek - ami alatt azt értem, hogy babakorban még nem igazán alakul ki, bölcsődés korra van látható jele, az óvodásoknak viszont már egyértelműen kettős tudata van.

A 2.válaszolóval azért nem igazán értek egyet, mert több féligazságot írt. Ugyanis nem mondanám, hogy marhaságokat mondanak általában, a kicsik. Ponthogy a kreatív gondolkodásuk az, amire nagyon is szükség van, és sajnos a felnőtt társadalomban a merev, rugalmatlan, dogmatikus gondolkodás és a normák, sablonok jellemzőek, ezért téves java részben az akadémikus kutatók álláspontja, és ezért változtatják meg időnként a nézeteiket (lassacskán), mert szentírásnak hajlamosak venni az aktuális nézeteket, sőt, sokszor egyetlen nézetet, mint valami vallás.

Evvel szemben, szerencsére, a kisgyermekek még nem merevültek be semmiféle normákba (bár a személyi körülmények mint pl szülei, pedagógusai stb előbb, vagy utóbb afelé terelik általában), hanem rugalmasan, kreatívan gondolkoznak.

Ezért tehát félig igaz, amit írt a 2., de félig tévedés is.

Félig azért igaz, mert az óvodások és a kisebbek még nem igazán racionálisak, a szabálytudatuk is alakulóban van. A felnőttek többségével az a baj, hogy nem használják egyensúlyban, egyidejűleg a két agyféltekéjüket, hanem többnyire egyszerre csak az egyiket, mikor melyiket. Míg a kisgyermekek mindkettőt.

Más kérdés, hogy többnyire nem 50-50% az ideális az agyféltekék egyidejű használatára, hanem mindig attól függ. Pl az ovisoknál többnyire jobb agyfélteke hangsúlyosak a tevékenységeik és gondolkodásmódjuk, de többnyire a ballal egyidejűleg, Így hát, kellően kreatívak is, ugyanakkor keresik is a válaszokat, kíváncsiságuktól hajtva. :)

Én többnyire oly módon válaszolok kicsik kérdéseire, hogy visszakérdezek: "te vajon mit gondolsz, mi lehet a válasz a kérdésedre? :)" És utána megdicsérem általában, hogy ötletesen gondolkodik, majd vázolok TÖBBFÉLE LEHETSÉGES megoldást. Nem csak a merev, dogmatikus, éppen aktuálisan divatos hivatalos tudományos álláspontot. És ne feledjük: sokszor igen jól ráéreznek a lényegre, többnyire jobban, mint a legtöbb "felnőtt"! (Csak esetleg még nem tudják szóban elég pontosan kifejezni önmagukat az ovisok, kisiskolások.)

(A vallások és az akadémikusság kb egy kutya, az egyik véglet az "elszállt" dogma, a másik meg a materializmus. A kettő között van az optimum, mikor épp hol, de a kettő között valahol.)

A konkrét, a kérdező által megemlített fogalmakról:

betegség: a 3-4 éves miért ne értené azon betegségek tényét, amiken már átesett?

Hazugság: ez nehezebb kérdés. A kisgyermek egyik motivációja a büntetéstől való félelem. Ha hazudik, akkor általában emiatt. Más kérdés a fantázia. Van, amikor egy felnőttnek hazugságnak tűnik az, amit az ovis, adott esetben, nem annak szánt, hanem csak fantáziált, érdek nélkül, félelem nélkül.

Szerelem: honnan ismerhetnék azt a fajta szerelem érzést, amit a kamasz, vagy pl a felnőtt érez? Szeretetet érez a kisgyermek. Valamint látja esküvői ruhában a párokat, stb. Ezeket tudja összerakni.

A felnőtt se ismeri azt az érzelmet, amit még nem élt meg! Ez tehát nem korosztály-specifikus.