Jó ötlet éjjel-nappal azzal tömni egy gyerek fejét, hogy ő milyen "különleges" és "felsőbbrendű"?

Lehet nem, de attol fugg ki mit tart az ertekrendjeben fontosnak.

En inkabb annak a híve vagyok, hogy segitsem a gyerekemet a realis enkep kialakitasaban.

Nyilvan jutalmazni kell ha van mit es motivalni, ha dicserni nincs mit es ha erre van szuksege.

Azonban egy olyan ismerosom van, akit az anyja biztosan igy nevelt. Reggelente egyutt jartunk iskolaba tobben. (bevartuk egymast a hazak elott, aki utba esett)

Mindig ledobbenessel álltunk azelott, hogy xy anyja minden egyes iskolaba indulas elott a kapuban ugy bucsuzott el, hogy nagyon szep vagy kislanyom, gyönyörű a hajad, szep a ruhad, nagyon okos vagy, neked minden csak sikerulhet, legyen szep napod... (kamaszkent rohogtunk ezen minden reggel) felnottkent meg azt latom, hogy sokkal sikeresebb lett az a lany, mint mi, legalabbis abban, amihez ez kell. Elhiszi magarol, hogy kulonleges, szep meg szerencses es okos. Amugy lehet, csak veletlen, vagy mi vagyunk a benak, de ez az igazsag, hogy neki az az alap, hogy rá igy neznek.

Csak megerősíteni tudom, amit az utolsó írt.

El lehet vetni a sulykot ezzel, és ha a gyerek hajlamos rá, lehet tőle egoista, DE...

Én baromira örültem volna pár jó szónak, ha szépnek, okosnak, ügyesnek láttak volna a szüleim. Valószínűleg most nem lennék egy erősen önbizalomhiányos, boldogtalan felnőtt.

Szerintem azok lesznek egoisták, akik CSAK azt hallják, hogy értékesnek születnek. Persze ezt is kell mondogatni, de szerintem fontosabb kiemelni, hogy szorgalmas, kitartó, önálló, megértő, segítőkész stb. szóva én inkább így igyekszem dicsérni, és meg is van a hatása. Na meg csak akkor dicsérem, ha valóban így van. Ja és a legfontosabb, hagyom próbálkozni.

Önbizalma van, néha kiakad a kudarcon, de mindent szívesen kipróbál, gyerekeknél kezdeményező típus, szóval minden olyan, amit szerettem

volna( én az ellentéte voltam).

Szerintem nem lehet eleget dicsérni, de ezt rosszul is lehet csinálni.

Nekem amúgy az elnyomott lehúzott ismerőseim is sikeresek, de egyáltalán nem boldogok/ elégedettek.

Ha a kudarcokat fel tudja dolgozni a gyermek addig a szülő nem esett at a lo tuloldalara.

Viszont ha a kisgyerekben kialakul egy olyan tudat hogy őt csak akkor dicserik szeretik mig pl felépiti a tornyot es sikerul de ellenkező esetben, ha borul mindig, nem biztatjàk hogy sebaj, majd gyakoroljuk, hanem csalodast, szomorusagot lat a szülőn, azzal a gyermek azt tanulja ha jol teljesit akkor szeretik, ellenkező esetben ő nem szerethető. (Ez vonatkozik pl olyan balesetekre is hogy pl mellé önti a poharnak a vizet es lecseszik, vagy a bizonyitvan miatti bűntudatkeltés, stb)

Kialakul egy téves önkep, ha kudarcot vall, pl akár tarsasban veszit, akkor ő rossz, tele lesz önváddal, szetrombolja a jatekot.

Ilyenek hajlamosabbak Szélsőségesen nézve!!:pl szerelmi kudarcok esetén öngyilkossagra, vagy pl a főiskola félbehagyására, válásra, munkakerülésre, stb

Persze nem fekete fehér minden, a személyiség alakulasat ezer más is befolyasolja.

Amig egy gyermek a dicseretek mellett a szorgalomra, kitartásra is tanitva van, elbukas mellett biztatast, összefogást, segitséget kap, hogy menni fog gyakoroljuk, stb, megtanul a padlorol is felàllni, vagy nehezebb feladatokat sem ad fel, addig az azt jelenti hogy realis képe alakul önmagarol, nem önmagaban fog csalodni ha vmi nem megy, vagy masok elitelik, hanem ujabb utat fog keresni.

Ez babaknal is latszik, ha pl nem ér el egy jatekot mert elotte van akadaly, gondolkodik es kikeruli az akadalyt, vagy nagyobbnàl pl széket visz oda amit nem ér el. A kognitiv készség jol alakul, nem leül es sir es anyát hivja.

De amugy alap tarsadalmi problema a hianyos önbizalom, az tény. Az emberek java része sokkal többre képes, mint amit hisz magárol.

Ez megint egy önigazoló kérdés? Igen, igazad van. Most akkor előrébb jutottál?

Igen amúgy, a gyermeknevelésben fontos hangsúlyozni a világ sokféleségét, pl h mi emberek is sokfélék vagyunk, és ez így van rendjén, kivéve a rosszindulat, a túlzott passzivitás, az antiszoc magatartás. Ezek ellen meg valóban optimumra törekvéssel lehet tenni a nevelés során.