Ti vertétek már meg a gyereket?

Az első két válasz láttán reagálok. Mindegyikben van valami. Alapjában az elsővel értek egyet, hogy nincs értelme erőszakkal nevelni, ráadásul érzelmileg is megérteni vágyó, a kicsikkel türelmes ember vagyok, sose vertem gyereket. (Nem vágyok ilyesmire, na meg valóban többet árt az agresszív nevelési hozzáállás, mint használ.)

A kisgyermeki kérdéseikre válaszolni, adott esetben ott és akkor magyarázni viszont nagyon is hasznos, ebből is tanul a gyermek. A tanulásuk alapvető módja meg az utánzás, ergo a szülőnek -és általában a felnőtteknek- hagy hatása szokott leni a kisgyermeki értékrendszer fejlődésére. (A legfőbb tevékenységformájuk a tanulásra nézve meg persze a játék.)

A második válasz olvasása is arra indított, hogy reagáljak a kérdésre. Ugyanis valóban elgondolkodtató, hogy mi számít verésnek.

Még anno a gyermekpszichológiai előadóim is (vagy pl lásd: Ranschburg tanár úr könyveit) utaltak rá, hogy az egészen picit gyermeknek olykor ENYHÉN, jelzés értékűen rá lehet csapni a kezecskéjére, pl amikor veszélyes dologhoz nyúl, és ami szintén fontos: a metakommunikáció, tehát a mimika, hanglejtés, gesztusok stb. Ennél fogva éreztetni kell velük, hogy nem utáljuk őt magát, a gyermeket, hanem csupán óvjuk, amikor kicsit a kezükre suhintunk. Nyilván nem szabad visszaélni evvel, csak ritkán, veszélyes helyzetben lehet esetleg helye a meglátásom szerint ennek.

Nem traumatizáló hatású, ha néha, segítő, óvó szándékból meglegyintjük a kis kezét, vagy hirtelen elrántjuk pl ahogy nyúl a konnektorhoz. A kisgyermek előbb- utóbb saját maga fogja elrántani onnan a kezét, vagy akár legyint a saját kezecskéjére, még a szavainkat, gesztusainkat is utánozza ilyenkor: "Nem szabad!"

De a tényleges veréssel nem értek egyet. Persze olyankor is léteznek, akik a kákán is csomót keresnek, de ami módszerre utaltam fentebb, az nem agresszió, hanem határozott óvás, visszaéléstől és károkozástól mentesen.

7 éves kislányom van

Ha szemtelen vagy nem fogad szót

Akkor rá szoktunk huzzni a seggére

Szerintem célszerűbb alapvetően szigorúbb nevelést alkalmazni. Manapság azt látni, hogy mindenki csak barátkozni akar a gyerekével -ami persze fontos is egy szinten-, de nem nevelik, csak nő. Tisztában kell lenni a feladataival, kötelességével, nem minden a fán nő, ahogy a gyerek idősebb lesz, feladatot kell adni a ház körül amit már meg tud csinálni. Fontos a tisztelet, mégis csak a szülője vagy, nem egy haver. Ilyen módon kell beszélni vele, tudnia kell ki a főnök.

Engem Anya elég szigorúan nevelt (néhol már másik véglet), de már látom, mit akart elérni és egy kezemen meg tudom számolni, hányszor volt pofon stb., de egyszer sem szijjal vert. Szerintem ha megfelelően fel van állítva a hierarchia, tudja hogy te vagy a felnőtt, rászólsz, ha rosszat csinál (és látszik is hogy komolyan veszed), nem lesz gond.

Látom tényleg, mi volt a cél, és látom sok esetben mi lett abból, ha valaki csak barátkozik és odarak mindent, hogy tessék.