Farsangi csalódás máshol is volt? Nem tudom magam ezen túltenni olyan rosszul érzem magam.

Ne teged kelljen mar sajnalni, hogy rosszul erzed magad!

Szegeny gyerek miert nem lehetett az, ami akar ??

Nekem is az jön le a sztoriból, hogy azért volt pók, mert azt könnyű volt megcsinálni, nem azért, mert az szeretett volna lenni. Ha az lehetett volna, ami akar, akkor jól érezte volna magát. AZ én fiam maga mondja meg minden évben, hogy mi akar lenni, középsős kora óta azt is, hogy pontosan milyennek kell lennie a jelmeznek, együtt ötletelünk a részleteken, amit tud, azt ő csinálja, amit nem, azt vagy segítséggel vagy én csinálom meg. De a végső jelmez mindig egy közös alkotás, ami az ő ötlete és vágyai alapján született. Hozzáteszem, hogy varrógépem nincs, kézzel bénán varrok, és alapvetően nem vagyok sem kreatív sem ügyes. EGy évben egyszer ez egy közös, élvezetes program a fiammal. Még soha nem irigykedett a boltban készen vett "csili-vili" jelmezekre, amiket én őszintén szólva ötlettelennek is tartok a háziakhoz képest (szerintem az óvónénik is, ezért kérték, hogy lehetőleg házi legyen).

A 60-70 ezres legót ne azért vegye meg a férjed, mert vigaszdíjnak szánja, pláne, ha ezt se agyerek akarja, hanem csak ő. Most gondoljatok bele, két kissé gyerekes szülő vágyai között hányódik szegéény kisgyerek, valamiben teljeseüljön már az ő vágya is:)

Nme rosszból írom, legközelebb jobban sikerül majd a farsang is, fel a fejjel!

Itt az volt a baj, hogy a fiad nem az volt ami szeretett volna lenni, hanem az, amit meg tudtál csinálni.

Tavaly volt középsős a fiam, Jake a klassz kalóz kölyök akart lenni. Megvarrtam neki a jelmezt, boldog volt, amikor a tükörben meglátta, hoyg pont úgy néz ki, mint Jake.

Voltunk a kis barátjával farsangi bulin, ahol mindenki Vasember, meg Elza volt, őt simán "lekalózozták", mert nem ismerték a mesefigurát. A barátja nyert, mert neki volt világító szemű Vasember álarca (Aliexpresszről, mint a ruh).

Én nagyon csalódott voltam, mert nem értékelték a készítést, nem is ismerték a figurát, és az volt a döntő, ki vett jobb jelmezt.

FIam nem volt csalódott, csak amiatt, mert nem ő nyert. De a jelmeznek örült, mert jó volt.

SZóval igen, manapság aki nem tud csinálni, az vesz. nem pedig rábeszéli a gyereket egy egyszerűre...

És nálatok nem volt kötelező a készített jelmez, csak lehetőség.

Van ilyen, inkább beszéld meg vele mi volt a gond, és máskor ne legyen ez.

Tavaly az én fiamat is érte valami trauma a farsangon, de nem nagyon beszél róla. Azóta már eljöttünk onnan, nagyon rossz társaság volt. A fiam már a farsang előtt megmondta, hogy ő olyan jelmezt akar, mintha ülne egy lovon. Na, hiszen. És bementünk a jelmezkölcsönzőbe, és pont volt olyan jelmez. Egyből kivettük, nagyon boldog volt vele. Viszont a farsangon sírt, hogy az ő jelmeze a legbénább. Nem is értettem, valaki beszólhatott neki, és nagyon a szívére vette. Pedig a többi sem volt semmi extra, a szokásos ninja, Dart Veder meg ilyenek.

Szóval csak kérdezd meg miért szomorú. Az enyém máig nem mondta meg miért, de az idén be sem akart öltözni. Végül most a nővérével készítenek közösen jelmezt, napokig eljátszanak így együtt, én nagyon örülök neki, remélem neki is tetszeni fog a végeredmény.

Szerintem felejtsétek el a dolgot. 1-2 hét és a gyerek is el fogja. Való igaz, nem kellett volna erőltetned a pókot, inkább meg kellett volna kérdezni, hogy mit akar. Plusz arra is gondolhattál volna, hogy nincs mindenkinek ideje/kedve/ügyessége saját kezűleg készíteni. De már megtörtént, tedd túl magad rajta. Ha a gyerek is szeretné a legot, megvehetitek, de szerintem csak kompenzálásként nem szükséges.

Hogy pozitív is legyen a dologban: majd amikor felnő, jót nevettek a pókodon. A farsang általában nem 100%-os a gyereknek, akkora hülyeségeket tudnak kitalálni a szülők, de később már csak nevetni fogtok a képeken. Én mindig valami ijesztő/vagány akartam lenni, mint például boszorkány, betörő, rendőr stb., de anya sosem hallgatott meg, ragaszkodott ahhoz, hogy legalább 10 éves koromig minden évben királylány legyek. Minden egyes évben. Nagyon utáltam :D Egy barátnőmet meg wc ülőkének, cipőnek, lábasnak öltöztették kicsinek, tehát vannak agyament ötletek. De ne reagáld túl, lesz még farsang.

Szerencsétlen gyerek...

Mellékesen megemlíteném, kérdező, hogy a "rossz szülő" fogalmába nem csak az olyan ember tartozik bele, aki részegen széttöri a gyereke fején a sörösüveget, hanem az olyan is, aki szándékosan és feleslegesen mindenáron ráerőlteti a gyerekére a saját akaratát.

Most komolyan, mire volt jó, hogy egy potenciális boldog élményből egy ilyen negatív emléket okoztál a fiadnak, csak mert "az óvónő azt mondta"? Miért valami idióta utasításra (már ha ezt annak lehetett nevezni) hallgattál, ahelyett hogy a gyerekednek próbáltál volna örömet szerezni az ünnepséggel?

És ami a legröhejesebb, hogy ezek után még magadat sajnáltatod meg másokat okolsz, amikor te vagy az, aki ekkora csalódást okozott a gyerekének...

Nem csak az a baj, hogy hibázott, hanem hogy még el sem ismeri ezt.

Az én anyám is mindig ilyen volt: ő volt maga a tökéletesség, ő mindig mindent mindenkinél jobban tudott, ha pedig valami balul sült el, mindig másokat hibáztatott (gyakran engem), csak hogy ne kelljen elsimernie, hogy ő volt az, aki elszúrta.

Számtalan olyan emlékem van, mint amilyen a kérdésben szereplő kisfiú farsangi élménye, és biztosan mondhatom, hogy ez nem egy boldog gyerekkor volt, mert folyamatosan elnyomtak és olyan dolgokért hibáztattak, amikért nem én tehettem. Gyakorlatilag rongybabaként funkcionáltam.

Egy nárcisztikus szülő mellett akkor is pokol felnőni, ha nem töri szét rajtad a fakanalat, hanem verbálisan készít ki.