Mennyire fontos hogy egy gyereknek szulessen testvere is?

Szerintem fontos,hogy legyen legalább 1 tesó.Én egyke gyerek vagyok,és nagyon hiányzott a testvér,és még így felnőttként is nagyon hiányzik.Talán ezért is szerettem volna én mindig 3 gyereket.Az,hogy valaki önző irigy lesz-e szerintem nem testvér függő.És tudom,hogy vannak nagyon rossz testvérek is,de ez szerintem nagyban függ a szülői hozzáállástól neveléstől,példamutatástól,hogy hogyan alkalmazkodjunk egymáshoz,hogy szeressük egymást.Az én férjemnek 1 húga van,nagyon rossz a kapcsolatuk,amit szerintünk a szüleiknek köszönhetnek.A csaj egy elkényeztetett hisztérika,csak ő volt fontos a családba,csak ő számított,a férjem nem ezért jutottak idáig egymással.Nekik biztos csak 1 gyerek kellett volna,mert nem tudták igazságosan szeretni mindkettőt.Egyik teljesen alá volt rendelve a másiknak,minden hisztiének rigolyájának,és így felnőttként is ez a helyzet.Csak neki segítenek,ő a tökéletes...stb..

Szóval,szerintem nagyon jó ha van testvére az embernek,de egyenrangúnak kell minden gyerekünket tekinteni,még akkor is,ha azt érezzük valamelyik közelebb áll a szívünkhöz a másiknál.Egy anya nem lehet igazságtalan a gyerekeivel szemben.

Szerintem fontos. Nekem nincs tesóm, de mindíg szerettem volna egy kisöcsit. Sajnos a szüleim korán elváltak, ezért nem lett.

Nekem nagyon nehezen született meg a lányom, és utána sokáig gondolkoztam, hogy mikor legyen kistesó, mert rossz emlék maradt a szülés. DE azt mindíg tudtam, hogy 2 gyereket szeretnék. Most már 10 hónapja megszületett a kisöccse, és nagyon imádják egymást(a lányom 6 éves).

Nagyon jó tesók, sokszor a lányom vigyáz az öcsire, fogja a kezét és sétálnak stb. Persze előfordul, hogy veszekszik vele, de ez természetes.

Szóval, én csak bíztatni tudlak, legyen kistesó!

Sok sikert!

Szia! Mi hárman vagyunk testvérek és nagyon jó, hogy nem voltunk egyedül. Mindig volt kivel játszani :-) Én pl 3 lurkót szeretnék szintén, majd kiderül, hogy sikerül-e.

Ellenpélda számomra egy tanfolyamtársam, akinek a kisfia a királyfi, a kisisten, stb, és közölte, hogy neki nem kell másik. És az ilyennek igaza van, lsd előttem szólók, mert nem lenne igazságos a két gyermek közti szülői szeretet megosztás.

Tehát tényleg szülői hozzáállás kérdése, hogy milyen lesz a gyerek.

Utolsó válaszolónak!

Nagyon jó ötlet mégegy baba.Én is elváltam,a fiam 12 volt mikor megszületett a húga.Nagyon örült neki,mindig is vágyott tesóra,imádják egymást.De szerintem jó,ha korban közelibbek a testvérek.Én szültem mégegyet,Ő is kislány azt hiszem,így lett teljes a családunk.Azt sajnálom,hogy ez nem elsőre jött össze,de nem panaszkodom mert mindannyian boldogok vagyunk így.Jó nézni ahogy a nagy kamasz fiam babázik a lányokkal.Szeretik egymást nagyon,de tudom,hogy ő is szeretett volna egy korban hozzá közeli tesót is.Sajnos ez nekünk akkor nem sikerült,de legalább a lányaimnak igen.

Sok sikert hozzá nektek is.

Nekem nem volt testvérem, igaz szüleim se igazán. Tudtam kik ők, de nem foglalkoztak velem, nagymamám nevelt. Mondjuk volt két unokatesóm, akikkel együtt éltem, tehát félig meddig olyan volt mint a tesóim lettek volna, félig meg mintha a gyerekeim is kicsit. Mert ugye 10 és 14 év korkülönbség volt köztünk.

Én is gondolkodtam, hogy szeretnék e több gyereket. Most van egy 1,5 éves lányom, de ahogy megszületett én úgy gondoltam, hogy nekem nem kell több, legalább is egyenlőre. Majd esetleg 6 éves korában.

Sokan mondják, hogy sok az a 6 év korkülönbség, de én úgy gondolom az még belefér.

A másik oldal meg hogy szerintem két kicsivel nagyon nehéz lehet, rajtam még néha ez az egy 1,5 éves is kifog.

De azért már egy 6 éves sokkal másabb.

Bár mondják, hogy kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. Nemtudom!

Mostanában mondtak már nekem olyat is hogy ha tudták volna hogy ilyen nehéz két gyerekkel, három év a különbség köztük, akkor jól meggondolták volna a másikat.

Nehéz dolog ez.

De szerintem azzal nem függ össze az irigység, önzőség, hogy épp volt testvére vagy se.

Sőt, lehet hogy még jószívűbb is lesz, mivel lehet mindig szeretett volna tesót és ezt másra terjeszti ki valamilyen szinten.

Ez szerintem is a szülők nevelésén múlik nagyban, de az élet amit hoz, annak is nagy szerepe van a dolgokban. Olyan emberekkel keveredik össze, olyan környezet veszi körül, munkahelyen, iskolában stb., pedig lehet a szülei nem erre nevelték.

Arról pedig hogy ha valakinek több gyereke van és az egyiket jobban szereti mint a másikat az szerintem undorító, vagy legalább is én nem tudnék különbséget tenni, hiszen különálló személyiség, egyéniség, de mindkettő az enyém, belőlem van.

Azt pedig el sem tudom képzelni, hogy ezt a különbséget még ki is mutatja, hát az már nagyon gonosz dolog, mi lesz abból az elhanyagoltból. Lelki beteg.

De azt én nem tudnám, hogy egyik közelebb van a szívemhez mint a másik de nem mutatom ki, hiszen egyenlőnek kell lenniük ill. érezniük egymást. Én nem tudnék mást érezni egyik gyerekem iránt se mint a másik iránt. Ezt valamelyik hozzászóló írta és ahogy olvastam, rögtön ez jutott eszembe, ez jött ki a szívemből amit az előbbi mondatban leírtam.

Egy a lényeg! Ha te szeretnél neki kistesót, legyen, akkor amikor te jónak érzed, annyi korkülönbséggel amennyivel te akarod és jónak látod, nem számít ki mit mond.

A másik pedig jó meggondolni, hogy ha felnő két gyerek, vagy több, annak nem csak kiskorban kell megadni mindent hanem felnőtt korban is ugyanúgy. Sokan ezt elfelejtik! Persze jó hogy mindig van kivel játszani, de milyen az mikor felnőnek és a szülő egyiknek tud házvásárlásban segíteni nagyon sokat pl a másik meg szenved egész életében és akkor sem biztos hogy lesz háza, vagy ha lesz akkor meg nyögi élete 25 évében. Vagy például ha fősulira akar majd járni, akkor mind megtehesse ne csak egy. Pl ilyesmikre is kell gondolni, szerintem.

Meg az is fontos a jelenben, hogy biztos háttér megvan e a második picinek is. Anyagi háttér, szülői háttér stb. Anyagi háttéren nem milliomosságot értek persze.

Hú, jó hosszú lett!

Ja és az elejéből annyit akartam kihozni, hogy igazából nem volt tesóm, de nekem vhogy nem is hiányzik.

Meg mint valaki írta, attól hogy többen tesók nem biztos hogy felnőtt korukban is jó tesók lesznek, vagy épp úgymond egymás életének megkeserítői a sok egymás iránti harag és veszekedés miatt!

Szia! A 3. válaszoló vagyok és a 13.06-osra reagálva annyit szeretnék még mondani, hogy valóban voltak olyan időszakok, hogy a nagyobbik hugommal ölre mentünk volna, de inkább kerültük a találkozást, de ez egy olyan ember miatt volt, aki nagyon befolyásulta hugimat, majdnem agymosás szintjén. Akkor az egész családdal utálkozásban volt. De ennek rég vége, és szerintem mi nagyon jó testvérek vagyunk! Mindent megbeszélünk, mint a legjobb barátnők, segítünk egymásnak, tanácsot adunk, hisz soksok éve ismerjük egymást, rigojáinkat, hülyeségeinket, és toleráljuk is! (Kisebb-nagyobb sikerrel). Viszont hol találsz mége egy olyan barátnőt, barátot, aki annyira őszinte lenne hozzád, mint egy testvér?

Mi szeretjük egymást, nem önzőzünk, nem irigykedünk egymásra. Ha mégis van valami gubanc, akkor megbeszéljük. Sírunk kicsit, aztán ölelkezünk.

Hidd el! Jó a testvér, ha van!