Ugye nem kell komolyan vennem?

Te komolyan kiakadsz egy 3 éves gyerekre? Az én anyám is ezt csinálta, várta, hogy szobrot emeljenek róla, mert felnevelt egyedül, szana-szét verte az apámtól kapott ajándékokat, utálnom kellett az apámat, nem érezhettem jól magamat náluk.

Ezzel a hisztivel azt éred el, hogy a gyerek rühelleni fog téged és a nőket is, mert kb ez a lelki terror fogja jelenteni számára a nők jelenlétét.

Mit gondoltál, hogy egy kisgyerek majd átlátja és értékeli az erőfeszítéseidet? Ez a dolgod, basszus. Gyereket vállaltál, csináld végig és ne sajnáltasd magadat, mert ezzel a gyereknek ártasz.

Egy 3,5 éves gyereknek már szépen nyílik a tudata, ügyesen felfog dolgokat, de az érzelmek mélységében és azok jelentésében még bőven el vannak veszve.

Ma az apját szereti jobban, holnap a csokit fogja, az után meg Zsófit az oviból.

Megértem, hogy rosszul esik, de ebbe nem kell belegondolni semmi komolyat.

Csak azért mondja, mert ritkán látja, és most hozott ajàndékot is. Te vagy a biztos pont az életében, aki mindig jelen van, ezért te vagy "unalmas".

Nem tudja az érzéseit és a gondolatait kifejezni, ezért mond ilyet. De ez nem azt jelenti, hogy nem szeret, vagy kevésbé szeret.

Erősen hajlok arra, hogy az egyik előzőnek adjak igazat, aki a csokit és a Zsófit emlegette. Van egy ilyen kis sztori, hogy a tanár megkérdezi az osztályt, hogy ki miért a leghálásabb az életben. Az egyik gyermek mondja: "anya". A tanár elkezdi felírni a táblára, de a gyerek közbeszól, hogy nem, mégse, legyen inkább kutya!

S ez iskolás, nem 3 éves. Nem rossz gyerek, nem rossz anya, csak az adott gyerek ilyen szinten van.

Megértem, hogy rosszul esik, nekem is rosszul esne. Aki hisztizést ír, az nem tudom, mit lát, a hiszti nem ez és szó sincs ajándékok szétveréséről s az apa ellen nevelésről itt, de igenis hatalmas dolgot tesz s nem piedesztálra mászik emiatt, csak logikusnak érezne egy kis ragaszkodást a gyermek részéről. Ami remélhetőleg megvan, de még kicsi és az ajándékok elhomályosítják a dolgot. Az én hím felmenőm is ritkán jött, mesélt, anyagiakat mondjuk semmit nem adott (tastásdíjat sem fizetett, persze akkor még nem tudtam), de mivel jól viselkedett velem évi többször, egészen kedveltem jó sokáig. 12 évesen nyílt ki a szemem, de csak mert elfeledkezett magáról és megrágalmazta anyámat.

Egy 3 éves még nagyon kicsi, kérdező. Te ismered, te látod, hogy szeret-e, gondolom, igen. Nem kell ezt úgy venni, mint érettebb korban, amikor már felfogja a dolgokat. Lehet, hogy neki az apa eleve egy különlegesség, arra a kis időre pedig könnyű elbájolónak lenni, ajándékokkal... Ha rendesen neveled és nincs valami átkozottul eltolva a kicsi személyiségében, akkor kellően értékelni fog később. De még nem fogja fel ezeket.

"3 eve nincs sajat eletem , kiteszem a lelkem 24/7 ben, es ezt kell hallgatnom"

Azért nehogy hálát várj egy 3 évestől, te vállaltál gyereket, nem ő kérte, hogy megszülessen. Én is voltam egyedülálló anya, de természetes volt, hogy megteszek érte mindent, nem vártam érte semmit cserébe.