A 4 éves gyerekem üt-ver engem, valami nagyon nincs rendben, mit csináljak?

Nem mondom hogy nincsenek hibáim, de nem tartom magam rossz szülőnek sem. Sok időt töltünk együtt, sokat játszom vele, minden este mesélek, sokst beszélgetünk. Igyekszem türelmes lenni, nem mindig sikerül, de egészen a legutóbbi időkig még a fenekére sem adtam soha, maximum a hangom emelem fel, nem "bántom" szóban sem,nem mondom el rossz gyereknek például, inkább azt mondom nem megyünk ezért a játszóra (be is tartom) vagy hogy a Mikulás segédei nézik hogy viselkedik, ilyesmiket, szóval nem gondolom hogy durva lennék vele.

Egy ideje ha valami nem tetszik neki, akkor ver engem. Volt már hogy ököllel az arcomba ütött. Lassan ez mindennapos. Próbáltam több módon kezelni, először türelemmel, öleléssel, kézlefogással, elmondtam hogy nem szabad, de hiszen tudja, már nem 2 éves, régebben elvétve csinált ilyesmit. Próbáltam büntetéssel, be kellett menni a szobájába, nem kapott édességet, stb.

Látta már rajtam hogy tényleg megbántott, dühös vagyok érte, és igen, azt is kipróbáltam, hogy a fenekére ütöttem érte, mindenki azt mondta hogy azért ilyen mert hagyom, és ha egyszer elverem érte többször nem meri majd megtenni, megpróbáltam, mert már tényleg annyira sok volt. Nem hatott ez sem, sőt szerintem rosszabb lett. Többször nem bánom, az biztos, megbántam ezt is magamban, de már tényleg el vagyok nagyon keseredve.

Mai eset, beszélgettem egy ismerőssel kb 5 percet, elkezdett közben izomból rugdosni, nem kicsit, hanem erősen, rászóltam, akkor abbahagyta, de elszaladgált. Amikor elköszöntem az ismerőstől elkezdtem mondani neki hogy így nem viselkedhet, erre elekzdett ütni. Mondtam hogy ezért most hazamegyünk (még sétálni akartunk volna menni), lefogtam a kezét, erre meghaparapott. Már rohadt dühös voltam, nem szóltam hozzá az úton (5 perc volt), ő sírt, hogy, eljőtt az a pont, hogy tényleg kiborultam. Valamit biztosan nagyon elrontok, őszintén momdom hogy szeretném jól csinálni,de úgy látszik baromira nem megy valamiért. Komolyan megijedtem, hogy mi lesz belőle?.A feleségét is verni fogja??? Szégyen nem szégyen, addig tartottan magam amíg hazaértünk, utána nem bírtam tovább,már sírtam is. Erre jött oda simogatni, de annyit mondtam neki hogy most nagyon szomorú vagyok amiatt ahogy viselkedett. És tanácstalan vagyok hogy mit csináljak vele, de ez így nem maradhat az biztos.

Amúgy olyan jó és okos kisfiú, az oviban dícsérik, a gyerekekkel nem agresszív. Az öccsével sem, meghatóan szereti, segíti, vigyáz rá. Most másfél éves.

Tudom hogy fogok kapni itt most hideget meleget, de nem baj, legyen mindenki csak kemény és őszinte, mert hátha mások jobban látják a hibámat hogy mi az amit olyan rohadtul elrontok, hogy ilyen velem a gyerekem.

Még egy dolog: a férjemmel igyekszünk jól nevelni a fiúkat, tényleg úgy gondolom hogy ő is megtesz mindent ami tőle telik, jó apa. De köztünk vannak mostanában feszültségek sajnos. Nem akarunk válni, meg akarjuk oldani. De sajnos volt olyan hogy a gyerekek előtt is összevitáztunk, bár ezt nyilván próbáljuk elkerülni. Ez okozhat ilyen feszültséget a fiunkban hogy így vezeti le rajtam??