2 és fél éves fiam "hazudik". Ez normális ebben a korban?

Nem vicc, folyékonyan beszél már, és néha olyan hitelességgel ad elő valamit hogy tényleg elhiszem, persze néha csak nevetek rajta.

Pl tegnap kérdőre vontam anyámat hogy adhat kávét a gyereknek, mert olyan hitelesen előadta az én kisfiam hogy megkóstoltatta vele a mama, hogy elhittem, persze nem volt igaz.

Előző nap azt mondta nem hívja fel a mamáját, mert papa azt mondta rá hogy buta, ez se volt igaz.

Aztán volt olyan is hogy azt mondta hogy egyik mamája megetette ezzel a csokival, én is adjak neki, én meg furcsáltam hogy mama hogy adhatott neki ilyen csokit mikor tudja hogy allergiás rá, persze nem adott neki.

Vannak képtelen füllentései is, pl hogy mamával azt játszották hogy kiszórták a kocsiablakból a szemetet, vagy pl mama nekiment a kukának múltkor és kiestek a kocsi kerekei, vagy ollóval mama kivágta a lámpát az utcájukba is kidőlt az összes lámpa stb.

De ezeket olyan beleéléssel meséli mkor megkérdem mit csináltál mamával? :D

De el szokta mesélni azt is mit álmodik, pl hogy autót szerelt, vagy épp főzött álmába..

Ez normális ilyen kicsi korban?

Anyum szerint ne szidjam le mert csak fantáziál, de olyan kellemetlen hogy nem tudom mikor füllent és mikor mond igazat. Legtöbbön csak nevetünk , de ebbe a korban normális ez a mértékű füllentés?