Mikor kezdtetek el bármilyen okból pénzt adni a gyereketeknek hogy gyűjtögethesse?

Én is szülinapra névnapra stb kaptam nagyszülőktől, mind azt mondták hogy vehetek magamnak belőle bármit, igy totál meggyőződésem lett hogy a pénz azért van hogy elköltsük és totális megszégyenítésként, megalázásként ért az mikor anya a tesomat dícsérte hogy neki milyen sok van (mert nem költötte el)

Hatalmas emlékezetes kudarc maradt. És az élet fintora, tesom tízszer annyit keres, megvan mindene, én pedig ma sem tudok pénzt kezelni. Szóval ennyit a gyerekkori pénzügyekről.

De. Elkezdtem a nagyobb óvodásom tanítgatni. Főleg hogy megismerje a késleltetést, kitartást, stb azaz hogy a célt, eredményt csak később érju

*folyt

A célt csak később látjuk és az, az addigi kitarto munkánk gyümölcse. Fogalma nincs arrol hogy ilyen létezik, azaz hosszabb távon motiváltnak lenni es megdolgozni valamiért ami nincs előttünk.

Ilyen szempontbol maga a gyűjtés jo tanítomester lenne.

A pénzérme viszont nem jött be. Játszik vele.(majd ha nagyobb lesz akkor talán)

Igy most babot csíráztatunk, ő "neveli", és hasonlo ötleteket gyűjtök hogy megmutathassam neki azt a boldogságot is amit a kitarto munka okozta győzelem okoz.

Valami nehezebb feladat sem ártana mert többre képes mint babot locsolni :)igy nem lesz meg az az érzés. Mert nem "izzad" meg :)

A fiam lassan 6 éves, a lányom 4 éves. Egyszer anyukám beállított egy piros pöttyös (lányos) és egy fekete pöttyös (fiús) malacpersellyel. A gyerekek odavoltak érte. Akkor anyukám tett bele Nekik pár száz forint aprót. Mi hébe-hóba dobunk bele Nekik 20-50 forintot. Ritkán kérik, hogy vegyem le Nekik a polcról, mert boltosat szeretnének játszani. Ennyi. Aztán közösen visszapakoljuk a pénzüket, én szoktam hangsúlyozni, hogy először megszámolom, majd egyforma összegben dobáljuk vissza a perselyekbe, ugyanis egyformán gyűjtötték (mindkettejüknek mindig ugyanannyit teszúnk bele). Ennyi, ennél jobban eddig még nem érdekelte Őket

Egy pár hónapja kaptak egy-egy (lányos és fiús) pénztárcát. Akkor a fiam kérte, hogy tegyünk át a perselyéből a tárcájába annyi aprót, hogy magának vehesse a fagyiját. Édes volt. Persze, a kislányom is ugyanezt akarta, úgyhogy áttettünk 300 forintot a tárcáikba, a perselyükben pedig titokban pótoltuk a hiányzó pénzecskéjüket. Így megvolt az az érzésük, hogy Ők költöttek a saját pénzükből, mégsem hiányzott a kis megtakarításukból semennyi.

Szval szerintem ebben a korban, ha a gyerek elkezd érdeklődni a pénz iránt, pici összegekkel el lehet kezdeni a gyűjtést. A fiam ősztől lesz sulis. Addig még nincs zsebpénz, viszont ősztől kapni fog valamekkora összeget bizonyos időközönként (a részleteket majd megbeszéljük a férjemmel).

Most úgy gondolom, azt fogom javasolni majd a fiamnak, hogy a tőlúnk kapott zsebpénzének egy részét őrizze a perselyében, a másik részével szabadon rendelkezhet. Így gyarapszik majd a pénzecskéje, hogy ha akarja, nagyobb célokra gyűjthessen, közben pedig ha megkíván a sulibüfében egy sütit, megvehesse magának.

A nagyobbik fiam 8 éves. A nagymamája kezdte el úgy egy éve, kisebb feladatokért adott neki egy kis aprópénzt. Én nem tartottam annyira jó ötletnek a pénzzel jutalmazást, de végül is mindenkinek jó volt: a fiam megcsinált olyan dolgokat, amikhez amúgy nem volt semmi kedve, a mamának pedig jól jött a segítség.

Most már én is bevezettem ezt itthon. 20-50-100 Ft-okról van szó, amit most már gyűjtöget is, vettünk is már belőle 1-2 játékot. Most már ő is látja, mi mennyibe kerül, és megéri-e rá költeni a pénzét. Eleinte elköltötte a pénzét apróságokra a boltban, de most már nem, mert nagyobb tervei vannak.

A kisebbik fiam óvodás, őt még nem motiválja a pénzgyűjtés, de ha megcsinál valamit, amiért a nagyobbik fiam pénzt kap, természetesen neki is jár a jutalom.

Sokat gondolkodtam rajta, jó lesz-e ez hosszabb távon, de egyelőre nem érzem, hogy lenne valamilyen negatív hatása. A pénzért megdolgoznak, de pénz nélkül is szívesen szoktak segíteni otthon. Tehát nincs az, hogy ha valamiért nem jár pénz, csak köszönet vagy dicséret, akkor nem csinálják meg (pl. rendrakás maguk után, konyhai segítség).