Hogyan élitek meg, ha a gyereketek nem népszerű az osztályában, nem nagyon vannak barátai, esetleg még lábtörlőnek is használják?
Két iskolás gyerekem van (meg egy ovis de ő nem érintett most) . 10 és 8 évesek. Fiú és lány. Egyáltalán nem egyforma a jellemük, a viselkedésük mégis mindkettő az osztályában periférián helyezkedik el. Nem hívják őket szülinapra, egymáshoz át, teljesítményük is olyan 3-4 es tehát se nem nagyon rossz, se nem kiemelkedő.
A lányom kb. 1 hétig barátkozik egy valakivel, majd megsértődik, összevesznek és ennyi. A stílusa eléggé sértődékeny, nem igazán empatikus másokkal.
A fiam olyan kis nyugis, engedékeny, türelmes fajta, őt azért közösítik ki, mert nem elég "vagány" nem elég rossz, nem verekszik. Volt, hogy szándékosan bántották "szivatták" :(
Fogalmam sincs, hogyan segíthetnék nekik.
Aki hasonló helyzetben volt iskolás korában, tudna segíteni, mi segít ilyenkor a "túlélésben" hiszen iskolába járni muszáj! Vagy ahogy nőnek, elképzelhető, hogy mégis találnak társakat?
Mindent őszintén, normálisan megbeszélünk itthon, természetesen normálisan élünk, nincs erőszak semmi hasonló itthon.
Én az iskolába mindig szerettem járni, mert rengeteg barátom volt, sose voltam kiközösítve, egyszerűen nem tudom, hogyan segíthetnék nekik:(
Ha ezen ennyire aggódsz, lehet megérné elvinni őket egy kivizsgálásra. Szociális készségeik valószínű nem elég fejlettek, ezen pszichológus tud segíteni.
A kisfiam nem egy barátkozós típus, van kb 2 olyan gyerek, akire azt mondja, hogy jó barát. A többivel is tök jól elvan, játszik, de ha aztán ezeket a gyerekeket soha többet nem látná, kb észre sem venné. Próbáltam küzdeni, hogy legyenek gyerekek körülötte, de elengedtem a dolgot, mert nem érdekli.
Szóval a kérdés az, hogy ez téged zavar, vagy a gyerekeket is?
Írod, hogy a fiad ügyesen focizik. Nincs a környéketeken néhány játszótér focipályával, ahol kötetlen keretek között játszhatna? Nem baj, ha nem ismeri a gyerekeket, ezek a csapatok rendszerint spontán verődnek össze, ők sem feltétlenül ismerik egymást.
Az én fiamnak sem volt sok barátja az osztályban, mondjuk neki más miatt. Viszont imád focizni. Az előző lakhelyünkön már egész stabil baráti köre volt volt így, most egy hete lakunk új városban, már több csapatba beállt, és már ráköszönnek az utcán. Hogy a suliban mi lesz, nem tudom, de a lelkének nagyon jót tesz. Nem érzi magát teljesen egyedül.
Ugyan nincs gyerekem, de sejtem min mehet keresztül a fiad. Túlságosan szabálykövető, engedékeny, amit az iskola mond, esetleg amit a szülőknek kell mondani "hivatalból": "Ne bántsd a másikat..." stb. dolgokat túl komolyan veszi és nem üt vissza akkor sem, ha már rászállnak. Esetleg szóban jelzi, hogy nem érzi magát jól, de a többi gyerek "csak megy a vérszagra", sőt esetleg ez buzdítja is őket, hogy ő egy olyan gyerek, akit ki lehet használni!
Egyrészt agresszívabbnak kell lennie, legalábbis határokat felhúzni és ha átlépi a másik szemtelenje, akkor kegyetlenül vissza kell ütni, más út nincs a respekt visszaszerzésére! Ne érdekelje, hogy mit mond a tanárnő...stb.!, Szerintem ehhez a megfelelő hátteret ha biztosítod azzal sokat teszel az ügy érdekében (nem feltétlen követed a tanárnő.. ilyen olyan tanácsait, hanem kiállsz a fiad mellett ha a bekövetkező balhé miatt behívnak elbeszélgetésre.)
Sportok közül talán legjobb választás, ha valamilyen küzdősportra megy, ahol megtanul valamennyire verekedni, erősebb is lesz idővel és az önbizalma is egy jó nagyot lendül felfelé! :)
Remélem tudtam pár hasznos gondolatot átadni.
25/F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!