Nem bírok a kisfiammal. Más is van hasonló helyzetben?

Sziasztok. A 22hós kisfiamról lenne szó. Nagyon aranyos, barátságos kisfiú, nem fél senkitől, bármikor bárkihez odamegy, mosolyog, huncutkodik, barátkozik. Ennek egyrészt örülök, egyrészt nem, mert ha pl. orvoshoz vagy hivatalos helyre megyünk akkor elég kellemetlen. Nem ül meg egy percre sem, szaladozik, mindenfele van belőle még ott is ahol nem szabadna, na és ha rászólunk, fegyelmezni próbáljuk abban a pillanatban jön a hiszti. Toporzékol, ordít, majd földhöz vágja magát. Majd mikor fel akarom húzni a földről elhagyja magát, és nem bírom összeszedni (18kg). Itthon is folyamatosan a hiszti megy, ha valamit nem kaphat meg, vagy nem azt az ételt adjuk amit ő akar, vagy ha peluscserére kerül sor... olyan, mint az ördög. Ordít torka szakadtából, azt kiabálja, hogy nem-nem-nem és földhöz vágja magát bárhol, szét sem néz. Ilyenkor figyelmen kívül hagyom, elmegyek onnan, vagy ha úgy van megmondom neki, hogy hisztizzen nyugodtan, engem nem érdekel, nem ér el vele semmit. Erre mégjobban felhergeli magát, és ekkortól kezdve az egész napunkra kihat, mert már bármi apróságon kiakad és hisztizik. Arról nem beszélve, hogy egész nap nem hagy 5percet pihenni vagy valami mást csinálni. Nem lehet sem mosogatni, sem ruhát teregetni, sem főzni, egyszerűen semmit, mert ő jön, megfogja és húzza a kezem, hogy menjek vele. Ha pedig nem megyek, és mondom neki, hogy most anya nem ér rá, főz, mosogat akkor szintén hiszti és földhöz veri magát. Ha megyek vele, akkor állandóan leveteti velem a szekrény tetejéről a legót, építőkockákat, és abban a momentumban ahogy oda adom neki már szórja is ki és ott hagyja. Nem játszik vele, csak ki akarja szórni. Én meg aztán később összeszedem, visszateszem a polcra, majd abban a pillanatban ahogy észreveszi megint kéri és megint kiszórja. Hiába mondom neki, hogy játszani kell vele, nem szabad szétszórni, vagy ha szétszórja szedje össze... egyik fülén be, másikon ki. Ha leülök vele építeni akkor rögtön széttúrja, ő nem épít semmit. Ha eszünk a párommal akkor oda jön és már húz is, hogy menjünk vele játszani, majd kijelentem neki, hogy nem megyünk, mert most eszünk, na most ilyenkor is rögtön hiszti, és gyomorideggel tudok csak enni. Állandóan a veszekedés van itthon, néha olyan ideges vagyok, hogy esküszöm ha tudnék felrobbannék. Ja meg ami nagyon stresszel engem, hogy folyamatosan rendetlenség van itthon. Egyszerűen hiába próbálok rendet tartani, nem lehet. Ha az ülőgarnitúrán szépen eligazítom a párnákat (13db) akkor ő jön és rögtön dobálja a földre, ha megágyazok akkor rögtön jön és szét dobálja ott is a párnát, paplant, mindent. A konyhában a fiókból ki szed mindent, és szét hordja az egész házban. Ha valaki váratlanul jönne hozzánk be sem merem engedni, mert minden a feje tetején áll... Nem fizikailag vagyok fáradt, hanem lelkileg... de nagyon. Tudom, hogy dackorszak, de meddig tart még? :( Egyszerűen nem tudok neki parancsolni. Sosem gondoltam volna, hogy egy majdnem 2éves gyerek ,,erősebb,, lehet egy felnőttnél. Tegnap már annyira ki voltam, hogy sírógörcs jött rám. :( Segítsetek kérlek, hogy lehet egy majdnem 2évest rendre nevelni, és valahogy leszoktatni az állandó hisztiről?