Létezik kajahiszti? A dackorszak lehet, h ebben nyilvánul meg? Más hiszti nincs. A boltban nem kell neki venni semmit, ha megyünk haza jön szépen, szóval semmi gond nincs vele, ami az átlag lenne dackorszak idején, kiv. A kajálást.

áhh, ha vérszegény lenne, az csak vérvételből derüln ki, csak ez olyan jól hagzik, mindenre magyarázat.

nekem nagyon úgy tűnik, hogy ez inkább viselkedési probléma. én pszichológushoz vinném.

nem, nem is azért.

hanem amiért az evés ilyen központi kérdéssé vált nála, és amiért toporzékol, hörög, ahogy írtad és hánytatja magát.

ez konkrétan az evés elutasítása.

nem született testvére vagy nem vagy terhes? :)))

Szia!

Nekem is van egy rapszódikusan evő kétévesem, de én most egy teljesen más szemszögből írnék a dologról.

Nekem is voltak ilyen hullámvölgyeim, amikor gyerek voltam és nagyon nem tett jót az erőltetés! Anyukám állandóan trükközött, hogy mikor mit és hogyan, egy erőltetett szenvedés volt az egész és meg is lettek a hosszútávú következményei, állandóan problémám volt az evéssel, egészen addig, amíg önálló életet nem kezdtem, önálló lakásban. Hozzáteszem, hogy szuper anyum van, a legjobb barátnőm a mai napig, de ezt eléggé elszúrta.

Nem akarok nagyon belemenni a lelkizésbe, de a lényeg talán annyi, hogy bármikor bármi bajom volt, legyen az vita, párkapcsolat, iskolai stressz, bármi, akkor "nemevéssel" reagáltam. Mióta nem piszkál ezzel senki, azóta ez a probléma gyakorlatilag megszűnt.

Megszületett a babám és ahogy előjött ez a gond saját rossz tapasztalatok miatt nagyon utánajártam, hogy mit kell, illetve ami sokkal fontosabb, mit nem szabad csinálni, ha nem eszik a gyerek. Egyértelműen tilos erőltetni, ha nem kell, akkor nem kell, majd eszünk következő étkezésnél, köztes étkezés pedig egyérteműen nincs, legfeljebb a kövit korábbra hozom egy órával. Tehát sarkítva: ha 12-kor szoktuk ebédelni és nem eszik, akkor nem erőltetem és a 4 óra körüli uzsit áthozom 3 órára, de addig nincs semmi mellékajálás. Ha akkor sem kér, akkor nem eszik akkor sem. Nem dühöngök, nem veszekszem, mosolygok és elengedem az asztaltól, nem mondom, azt a bizonyos "addig nem állsz fel az asztaltól..." kezdetű mondatok, nincs fenyegetőzés. Az étkezés így nem kapcsolódik egy görcsös szorongó érzéshez. Mióta így csinálom, azóta pár nap alatt lemennek ezek a hullámok.

A másik, az a mindenki által ismert tészta-korszak, gyümölcs-korszak, kenyér-korszak stb kérdése. Eleinte én is aggódtam, hogy miért is van az, hogy egyszer hetekig csak tészta, aztán hetekig csak üveges étel, aztán hetekig csak hús és tejtermék stb, de többen megnyugtattak és be is jött: 1. a gyerek nem véletlenül választja ezeket az ételeket, valamiért ezekre van szüksége (és itt most nem a csoki és egyéb hülyeség a téma, rendes ételekről beszélek) 2. fölösleges ezen szenvedni, mert úgyis azt fogja megenni, amit szeretne, csak kiborultok mindketten a végére 3. ha hagyom, hamarabb lecseng az egész, a túlzott erőltetéssel csak elhúzom időben.

Nálunk egyébként alapjáraton van választási lehetőség, de csak kettő. Ha nem kér főzeléket vacsira, akkor eszünk kenyeret. Ha azt sem kér, akkor nyilván nem éhes, nincs harmadik variáció, irány a fürdőkád :)

Természetesen lehetnek a "nemevésnem" gastroenterológiai okai, de hogy ennek utánajárásaához mikor érett meg a dolog, azt úgy gondolom, hogy a gyerekorvos tisztje eldönteni!

Ami még szerintem fontos az a rágcsálás mellőzése. Tehát nem az evés utáni desszertevés esetleg, hanem az evés helyetti nasi vagy a 2 étkezés közötti rágcsa.

Remélem picit tudtam segíteni!

Sziasztok!

Én egy nagyon rosszul evő, vékony kislány voltam. (a lányom detto) Nagyon válogatós voltam, és a mai napig nem eszek meg nagyon sok mindent. És abszolút nem értek egyet azzal, hogy úgyis meg fogja enne ha éhes... Én sem ettem meg. Szerencsére édesanyám nem is eröltette. Rájött, ha nem kérem, akkor nem kérem. Képes voltam egész nap nem enni, ha olyan volt a kaja. És nem oldotta meg az éhség. Ma már azért annyira nem durva a dolog, sok mindent azért eszek meg, hogy a lánykám lássa hogy eszem, de tőlem tanulja a válogatást, de ha ennek ellenére nem eszik valamit, akkor nem eröltetem.