Ha nem sir utanam a bolcsiben, akkor nem kotodik elegge hozzam?

Vagy nagyon társasági típus.

Biztos szeret téged is, mikor veled van.

Ez inkább személyiségtől függ. Ő biztos egy társasági típus.

De még lehet, hogy akkor lesz gond, ha majd elmúlik az újdonság varázsa - nálunk legalább is így volt az egyiknél, aki egyébként nagyon szerette, de a kb. a 3. héttől csak ha már nagy nehezen odaértünk ("Nem megyek, már voltam.") és meglátta a haverokat voltam "letojva".

Nálam a nagylány úgy belemarkolt a ruhámba minden reggel, hogy az ovónővel ketten fejtegettük le az ujjait. Közben sikoltozott és zokogott (3,5 évesen, oviban)

Egy utolsó sz@ranyának éreztem magam.

Aztán megkértem ovónénit, hogy csináljon már egy videót, hogy mi történik utána: ahogy kiléptem a kapun, és nem látszódtam a tujasortól, a drámakirálynő letörölte a könnyeit, és ment a babakonyhába főzni, meg csacsogni a többi gyerekkel.

A kicsi meg egy hónap után borult ki, mikor rájött, hogy bizony minden nap menni kell :D

(Kicsit én is megsértődtem, mikor szinte köszönés nélkül vonult be a csoportba)

Igen, utál!

Hogy lehetsz ilyen süsü?!

Manapság már komolyan az a "rossz anya" akinek a gyereke nem kap lelki törést ha nem lehet vele 24/7? Az miért lenne jobb ha a gyereked egész nap sírna és utálná a bölcsit? Mikor anyám beadott örült hogy tetszik a hely, nem csüngök rajta kismajomként és sírok ha 5 percig nem látom, komolyan nem értem a mai gyereknevelési filozófiát néha.

Kérdező, a gyereked boldog? Ha igen akkor nem tökmindegy hogy kötődik-e 100000%-osan?