Párotok gyermekét hogyan fegyelmezitek?

Ti is dugjatok el mindent.A csokit meg egyebeket egyétek meg vagy addig ne legyen otthon édesség,amíg ő ott van,majd a mama vesz neki,ha akar.

Bár szerintem a legjobb lenne,ha megmondanátok,hogy ameddig így viselkedik a kölök,addig nem jöhet hozzátok.Még ezzel járnátok a legjobban.

Férjed meg ne dugja a homokba a fejét.Igenis szóljatok rá a gyerekre.Nehogy már egy kis pisi zsaroljon két felnőttet :D

Szarjátok le a mamát is.Ordítozhat meg veszekedhet,de ti hagyjátok figyelmen kívül.Az eltört játékokat meg egyéb dolgokat fizessék ki.

Mintha csak én írtam volna, annyi különbséggel, hogy nekünk még nincs gyerekünk és párom féltestvéréről van szó. Jelenleg 7 éves és teljesen úgy viselkedik, mint amit leírtál. Ordít, rendetlen, hisztizik, bánt másokat, széttör mindent szándékosan, mert ő így játszik. A szemed előtt csinál rosszat aztán közli, hogy nem ő volt. Ha meg mered neki mondani, hogy te voltál, mert itt álltam melletted akkor megy a hiszti, hogy miért nem hiszek neki, hogy nem ő volt. Tényleg nagyon fárasztó. Mi annyit tudtunk elérni, hogy nálunk betartja a szabályokat (többnyire). Viszont ehhez mindkét félnek együtt kell működni, máshogy nem megy.

A lényeg a következetesség. Otthon őt is úgy nevelik, mint ahogy te írtad, gyakorlatilag sehogy. Nálunk az a szabály, hogy ha valaki koszt csinál (akár direkt, akár véletlenül) azt fel kell maga után takarítani. Ez azért lett bevezetve, mert ha olyan kedve volt simán kiöntötte a földre a tejet vagy rákente a szendvicset a falra, de volt, hogy a földre pisilt direkt, stb. Mikor először volt ilyen (véletlenül kiborította a teát) mondtam neki, hogy semmi gond, előfordul, törölje fel. Először csak nézett, meg otthagyta, mintha meg sem hallotta volna. Hoztam neki papírtörlőt és megkértem megint, hogy legyen szíves feltakarítani. Sírni kezdett, hogy ő nem is csinált semmit és miért büntetem meg. Normálisan, nyugodtan elmondtam neki, hogy ez nem büntetés, én is borítok ki néha dolgokat és fel is takarítom. Aztán elkezdett a tócsában pancsolni a törlővel meg csapkodni szét a teát. Mondtam neki, hogy nyugodtan csinálhatja, de akkor a szekrényről és a falról is neki kell letakarítani. Sírt egy darabig meg pocskolt, de én végig ott álltam felette (kb. fél órát). Végül belátta, hogy egyszerűbb feltörölni, meg is tette én pedig megköszöntem neki. Persze utána is hisztizett eleinte, ha ilyen volt, de ma már odáig jutottunk, hogy magától hozza a felmosót, ha kiborít valamit. Múltkor már magától jött ki a konyhába, hogy mosogatni szeretne. Mindig megköszönöm neki, hogyha megcsinálja, amit kérek (akkor is, ha nem tökéletesen sikerül) és ha valamit nem tud akkor megmutatom neki. (A sütés nagyon tetszik neki és mindig kéri, hogy had süssön palacsintát. Ő összekeveri a hozzávalókat én meg kisütöm és mindig nagyon büszke magára, hogy ő már mindent tud sütni, vajas kenyeret is, meg kakaót is meg palacsintát is. :D Sütés után természetesen együtt rakunk rendet a konyhában.)

Valamint elvárás még, hogy a szennyest a szennyesbe a tiszta ruhát meg a táskájába tegye. Ez a szabály azért lett, mert mindent szétdobált. Már indultunk volna vele a buszhoz és semmit nem volt hajlandó összeszedni. Adtunk neki 20 percet, hogy összepakolja a cuccait. Mondtuk neki, hogy ami nem lesz a helyén az megy a szemétbe. Nem csinált semmit, párom bejött egy szemeteszsákkal és beledobáltunk mindent, ami nem a helyén volt, aztán kidobtuk a kukába a gyerek előtt. (Aztán, mikor nem látta kivettük a zsákot és párom elrakta a táskájába, hogy majd a szülőknek visszaadjuk.) Egész haza úton sírt és otthon azzal kezdte, hogy kidobtuk a dolgait. Elmondtuk az anyjuknak, hogy mi volt, nem tetszett neki, de azóta mindig elpakolja a cuccait, ha megkérjük rá.

Másik dolog a kaja. El kellett neki magyarázni, hogy nem nyalhat bele csak úgy mindenbe, amit talál, mert más is szeretne belőle enni. (Otthon minden sütibe belenyúlt meg beleharapott, mert nem tudta melyikben van csoki és nem szóltak rá.) Nem vette komolyan, és röhögve belenyalt egy doboz vajkrémbe. Párom leültette adott neki egy kiskanalat és mondta neki, hogy meg kell ennie mindet, mert ugye más már úgysem tud enni belőle miatta. Pár kanál után láttuk rajta, hogy már érti a dolgot és nem etettük meg vele az egész dobozzal (nem is terveztük), de azóta ezt is megjegyzi, hogy nem nyaljuk meg más kajáját, fogkeféjét, stb. Azt is mondtuk, hogy ami a tányérján van azt meg kell ennie, szóval csak annyit szedjen, amennyit meg is bír enni, ha mégis sok lett akkor meg tegye a hűtőbe és majd megeszi később. (Mert régen az ágy mögé dobálta a kajamaradékot meg a pokróc alá dugta el, stb. ezért mondtuk neki, hogy mindent meg kell enni aztán belátta, hogy jobb kivinni a hűtőbe a maradékot.) Mikor kisebb volt nagyon büszke volt magára, hogy már sokáig el tud számolni. Egyszer megfőzetett velünk egy csomag virslit, mert ő majd éhen hal, aztán 2 karika után felállt, hogy jóllakott. Mondtam neki, hogy úgy hallottam nagyon jól tud számolni, számolja meg hány karikát bír megenni. Én gyereket még nem láttam olyan lelkesen enni és érdekes rosszul sem lett, csak tudtam, hogy fél óra múlva megint beleharapott volna valamibe, mert nem lakott jól azzal a két karikával. Ha csak egy kicsit hagy az nem baj, isten őrizz, hogy betegre egye magát, de nálunk nem úgy van, hogy beleharapok kettőt és utána kérek mást.

Káromkodás is volt rendesen. Mondtam neki, hogy aki ilyen csúnyán beszél annak ki kell mosni a száját szappannal. (Velem is megcsinálta anyum régen és szörnyű íze van, de nem omlott össze tőle a lelkem.) Elmeséltem neki, hogy én is jártam így régen és azóta, ha csúnyán beszél és nem akarja abbahagyni akkor elindulunk a szappanért és máris megváltozik a véleménye. (Még nem kentük a szájába, nem is szeretnénk, de jobb már tényleg nem jutott eszünkbe.)

Eleinte mindig árulkodott otthon az anyukájának, aki kiakadt, mert ugye mi vagyunk a köcsög diktátorok, akik dolgoztatják a gyereket. Neki is meg lett mondva, hogy nálunk ez a szabály, ha betartja akkor jöhet nyugodtan bármikor. Semmi olyat nem kérnék a gyerektől, amire nem képes vagy veszélyes, de az hogy feltörli maga után a tócsát vagy összesepri a morzsákat az szerintem teljesen rendben van. Csak ugye anyuka szerint "még kicsi, majd kinövi, stb" aztán a gyerek csak elzüllik. Oviban is panaszkodtak rá sokat, hogy agresszív nagyon meg vissza van maradva (nem tud evőeszközt használni, kézzel eszi a levest, stb) de anyuka kiosztotta az óvónőket is, hogy nincs a gyerekkel semmi baj, csak talpraesett. (Mert lelökte a többieket a csúszdáról, véresre rugdosott valakit, másnak meg beverte az orrát.) És hogy az óvónők dolga lenne nevelni, mert ők vannak vele egész nap. Szóval amég a szülő így áll hozzá más nem tud mit tenni sajnos. Max annyit mint mi is, hogy ha nálunk van akkor viselkedni kell, de nyilván én nem bírálhatom felül az anyját a saját otthonában, főleg hogy csak 20 évesek vagyunk és nincs is saját gyerekünk "honnan tudnánk mi, hogy hogy kell nevelni". Ha neki belefér, hogy a gyereke kaját ken a falra poénból, meg a földre pisil és veri az állatokat, testvérét meg káromkodik mint a kocsis akkor küszködjön vele ő. Nálunk meg ezt nem szabad és kész. Ne várja el tőlem, hogy merő leves legyen a konyha meg naponta 3x öltöztessem át a 7 éves gyereket, mert nem tanították meg normálisan enni. Ha neki kell maga után takarítani akkor érdekes már tud szépen enni meg szalvétát használni, sőt magától használ tálcát és csak a konyhában iszik, hogy ki ne boruljon valami az ágyra (egyszer kisúroltattam vele). Ez így leírva tényleg elég zsarnokosnak tűnik, de ebben a helyzetben a szép szó már nem használt. Ennek ellenére mégis alig várja, hogy nálunk lehessen és mára már örömmel segít nekem magától is, mert mindig megdicsérem érte, hogy milyen ügyes, szóval mégsem akkora trauma ez neki, mint ahogy az anyja gondolja. Főleg, hogy nem veszekedek vagy kiabálok vele és meg sem ütjük, csak nyugodtan és határozottan megkérjük valamire és nem hagyjuk rá, ha nem csinálja meg. (Otthon max leüvöltik a haját aztán ennyi volt, semmi más következménye nincs, ha rosszat tesz. Ha mégis megfordul a szülők fejében akkor meg pár könnycsepp és már el is felejtették, sőt még csokit is kap meg bármit, csak ne sírjon.)

(Ha valaki nem értené a felállást akkor leírom. Páromat kiskora óta az apja nevelte, mert elváltak, az anyja újraházasodott, így lett a féltestvér. 18 éves korunk óta külön élünk a szülőktől, szóval nem az én szüleimhez jön a kistesó, hanem hozzánk.)

Nehéz megnevelni, de azon kívül, hogy betartatjátok vele a szabályokat nem sokat tehettek. Nálunk nincs másik gyerek, de a kutyánkat verte, csipkedte. Egyszer azon kaptam, hogy a körmét akarta kitépni, mert más színű volt mint a többi és szerinte nem illik oda. Eleinte a kutyát zártuk ki a szobából, de végül párom úgy döntött, hogy nem a kutya a rossz, szóval ő maradhat a tesója meg menjen ki az előszobába. Plusz néha meghúzta a haját, fülét, megcsípte kicsit, csak hogy tudja milyen idegesítő az állatoknak is, mikor folyton ezt csinálja. Még szerencse, hogy nagyon nyugodt kutyánk van, mert egy dominánsabb ebnél már simán tragédia történt volna. Otthon is vannak állataik, velük is ilyen vagy még rosszabb és a szülők hagyják, mert addig se nekik kell vele foglalkozni. De írtam, hogy oviban is ilyen volt a többi gyerekkel. Egyszer beszélgettem vele és mesélte, hogy ma beleverte az egyik társa fejét a csapba, mert idegesítette, hogy sírt "és aki sír azt szabad bántani". Érdekelne, hogy miből gondolja ezt...

Nekünk egyszer mondta, hogy "akkor nem megyek hozzátok". Mondtuk, hogy oké. Tisztára ledöbbent aztán kézzel lábbal kapálózott, hogy mégis jönni akar.

Nincs valami amit szeret játszani? Esetleg ha olyat játszotok vele az jobban leköti vagy utána jobban hajlik arra, amit ti tanácsoltok. Meg akkor lehet mondani, hogy én játszottam veled ilyet, most te játsszál velünk olyat. Vagy ha az apja lenne vele egy kicsit kettesben? (Nem úgy, hogy ti elmentek otthonról, csak mondjuk leül hozzá játszani.) Hátha így jobban érezné magát és utána kezelhetőbb lenne.

Én sosem mutatom magam idegesnek a gyerek előtt, mert néha úgy érzem, hogy pont ezt akarja elérni. De azért nem egyszerű nyugodtnak maradni, mikor elárasztja a fürdőt és a vizes földre dobálja a másnapi ruháját utána meg jön hozzám, hogy nincs mit felvennie. Vagy mikor még két héttel a látogatása után is gyerekruhákat találok a szekrény mögé betömve. Egyszer egy alsónadrágot találtam az ágy és a fal között benne egy rohadó banánhéjjal. Legutóbb a padlóra firkált alkoholos filccel, azt is csak azután vettem észre, hogy már hazament, de volt hogy a falat firkálta össze. Tudom, hogy tökéletes úgysem lesz, nem is várom el, de én már annak is örülök, hogy már "csak" firkál. (Persze attól még rászólunk meg minden.) Volt, mikor eljött velem boltba és felmászott a futószalagra a kasszához meg ott rugdosta a bevásárlókocsikat meg csüngött a pulton. Hiába szóltam rá, mint aki meg sem hallja. Szóltam az eladó hölgynek, hogy a csokit ne húzza le, mert a fiatalember nem tud viselkedni. Rögtön normális lett, mert azt beszéltük meg, hogy akkor kap, ha szépen viselkedik.

Mindenképp beszélj pároddal, hogy ő is álljon melléd, ha valami van, mert úgy persze, hogy szarik mindenre, ha azt látja, hogy a saját apját se érdekli, hogyha rosszalkodik. A mamának is mondjátok meg, hogy nálatok ezek a szabályok vannak. Attól mert ő ezt elnézi neki nektek még nem kell. Vagy ha szerinte igen akkor jöjjön át és takarítson fel a gyerek után, mert neked nincs kedved kakit súrolni a szőnyegből a gyerekkel meg nem takaríttathatod fel.