Mivel kozlekedtek 20-26 honapos gyerekkel, ha nem babakocsival, es nem is gyalog?

Nekem 28 honapos, futobiciklizik a kisebbik fajtaval, de nekem hamarabb kismotorozott mint jart. Mi a babakocsit mar egy es masfel eves kor kozott csak alvasra hasznaltuk aztan arra se. Ha megyunk valahova felvaltva seta/kismotor.

De ugye nalatok nem jatszik ez.

Utcabeli kisfiu gyerekemnel idosebb, ok meg nagy babakocsisok, ha mennek valahova setalnak vagy motoroznak de viszik magukkal a babakocsit, ha elfarad beleul es kesz.

Én 48 kiló vagyok, lányom ruhástul szintén kb. 12. Nekem egy Maraya és egy Ringa csatos van, hátraforgatva szoktam én is hátratenni, nekem működik kabátra is. Annyira nem jó, mint régen a közös kabát alatt, dehát az kivitelezhetetlen már, be se férünk alá.

Annyira a lányom mondjuk nem tiltakozik, azt csinálom, hogy elindulunk gyalog, és ha nem akar jönni, akkor szólok neki, hogy vagy jön normálisan, vagy hurci (ekkor általában megindul, vagy mondja, hogy vegyem fel, esetleg kicsit még kínlódik, amíg berakom tiltakozik, aztán elvan). Vagy ha eleve csúszásban vagyunk, előre megmondom, hogy most hurcizunk, mert sietünk, akkor el szokta fogadni.

Mondjuk nekem a hátammal nincs gond, bírja, bár az említett csatost nem próbáltam. A hátravételt se érzem neccesnek, meg tudom oldani biztonságosan akkor is, ha épp annyira nem partner.

Látsz te olyat, hogy én azt írtam, hogy igenis vigye abban? Mert én nem.

Megkérdezte, ki miben viszi a gyereket, válaszoltam. Aztán leírta ezzel kapcsolatban a saját tapasztalatait, arra válaszként én is az enyémet. Egy szóval nem írtam, hogy vigye abban, azt írtam, hogy ÉN bírom (hozzátéve, hogy de ja, nekem nincs is gond a hátammal. mellesleg méhsüllyedésem sincs). Olyat nem mondtam, hogy akkor neki is bírnia kell, vagy akár neked, pláne nem győzködtem senkit.

23 hónapos a fiam, sétatávolságra van a bölcsi, de az ő tempójában hajnalok hajnalán kéne elindulni, ha nem akarnék elkésni a munkahelyemről :D Úgyhogy reggelente vinnem kell. Vagy babakocsi, vagy jön a hátamra csatosban. Tény, nem szívesen cipelem már minden áldott nap, mert már tényleg elég nehéz, és kabátra amúgy is utálom felkötni a csatost, de még mindig így a leggyorsabb. De ha már úgy érzem, hogy sok, akkor babakocsi, azt viszont két okból nem szeretem: 1. szinte végig sétálóutcán keresztül kell menni, tele van minden macskakővel, szétbarmolja a kocsi kerekét, 2. a bölcsi kapuján baromi nehéz bejutni vele, régi épület, szűk, de nehéz kapuval, ahova lépcsőn kell felmenni, ahol a babakocsit tartva kellene kaput nyitnom, mert letenni nincs hely.

Kismotorral nem mennék vele, főleg nem, ha sietünk. Meg azért egy nagyon forgalmas úton is át kell mennünk, és félek, hogy kigurulna az autók közé. A nagyobbik fiammal sem voltunk sosem azok a motorral közlekedősök, nálam ez játszótérre való, vagy olyan utcákba, ahol nincs autós forgalom, nyári sétákhoz, csavargáshoz, ahol végig ilyen helyeken járkálunk. Célirányos közlekedéshez én nem nagyon tudnám elképzelni.

Hazafelé amúgy gyalog szoktunk jönni, és most már szinte mindenhová, ha nem időre megyünk, nem kell sietni, mert meg kell szoknia, csak hát sajnos fél éve küzdünk azzal, hogy hajlandó legyen megfogni a kezem. Javul a dolog, de még mindig ott tartunk, hogy tíz méter után tiltakozik, és nem akar kézen fogva jönni. Ha meg már nem tud jönni tovább a lábán, vagy kitör a hiszti a kézenfogás miatt, akkor felveszem, és viszem kézben pár métert, aztán újra leteszem, megint jön egy darabig, aztán megint felveszem.

Ez egy ilyen időszak, előbb-utóbb fog tudni jönni gyalog, egyre hosszabb távokat.