Három gyerekünk van. A legidősebb fiú, a két kisebbik lány. (11,8,4 évesek) Folyamatosan civakodnak egymással. Versenyszellem szövi át a mindennapjainkat és ebben az állandósult hangzavarban, nehéz türelmesnek maradni. Mit rontunk el?

Lehet, hogy semmit, lehet, hogy a te gyerekeid ilyenek és kész.

Szerintem viszont egyáltalán nem kell mindenféle sportra, stb járni, "energiát lekötni". Én még az elitiskolák ellen is vagyok. A gyerekeknek nyugodtan, sétálva kéne felnőniük, nem rohanva.

Szerintem a nagyszülők segíthetnének a helyzet megoldásában, ha nincsenek, pótnagyi is megteszi. Zenét, táncot tanulni is nyugtat. Közösen zenélés is jó, abban nincs versengés.

Hasonló felállású gyerekeink vannak.

Nálunka két kicsi együtt jár óvodába, istenien elvannak, aztán hazafelé hajtépéses hisztiig jutnak azon, hogy ki megy előrébb a járdán. :)

A vendéggyerek még jó, hogy jól viselkedik. Még akár napokig is, mert sok új inger éri.

Nagymamám is hasonló családi körből jött, ő is szokta mesélni, mennyit veszekedtek a testvéreivel, pedig aztán a 30-as 40-es években simán szétcsapott köztük a dédapám, nem finomkodott. És egymást kifejezetten szerető, támogató felnőttekké váltak.

Szóval szerintem ne aggódj, normálisak, és igen, cefet idegesítőek sokszor. Majd megnőnek. :)