Ki hogy élte meg, milyen tesók lettek?

Két lányom van, napra 2,5 év a korkülönbség köztük. A nagy 4 éves múlt, a kicsi januárban lesz 2.

Ez a lelkiismeret furdalás nekem is megvolt, most is megvan persze. Náluk a nagylány rettenetes apás lett a kicsi születése után, ami néha rosszul is esett, ami hülyeség tudom, mert amúgy a férjem tökéletesen ellátja. Aztán kezdte az ovit, ami megint egy próbatétel volt, de szerencsére jól beilleszkedett, szereti.

Kb. a kicsi másfél éves korától volt az, hogy jól el tudtak játszani egymással. Addig a kicsi általában csak rombolta amit a nagy felépített, kirakott.

Mostmár elgyurmáznak, festenek együtt az asztalnál, vagy a nagy mesél a kicsinek, főznek, babakocsiznak együtt. Nem tudom mennyiben befolyásolja ezt, hogy mindketten lányok, de tényleg jól elvannak. Emellett mostanában próbálok több közös programot szervezni a naggyal kettesben (elviszem magammal vásárolni vagy most kezdett ovis balettet oda is ketten megyünk). Már közös szobában is alszanak.

Nálunk 2,5 év a korkülönbség a lányok között, most 3,5 éves a kicsi és 6 a nagy.

Most már sokszor jól eljátszanak együtt, kb 1-2 éve, de még manapság is rengetegszer veszekednek, bántják egymást, mindig mindegyiknek az kell ami épp a másiknál van. Ráadásul a kicsi sokszor direkt piszkálja a nagyot, elszed tőle dolgokat stb, de van olyan is amikor szépen eljátszanak együtt.

Óvodai tapasztalatom van (szakmabeli vagyok), és mind a pszichológia elmélete, mind a saját megfigyeléseim mutatják, hogy a gyerekek legalább 90%-a

kb a 4. év betöltése táján kezd együtt játszani másik, szintén legalább ilyen idős gyermekkel.

Az attól kisebbek inkább csak egymás MELLETT játszanak,

nem igazán egymással még.