Indulatkezelesben hogy lehet segiteni egy ovodas/kisiskolas koru gyereket?

Az én kisfiam középsős ovis (4,5 éves). Az Ő alaptermészete is nagyon hirtelen, sajnos, én is ilyen vagyok, apukám temperamentumát örököltem. Én próbálok lehiggadni, szerintem rengeteget változtam pozitív irányban, de kutyakemény meló.

Én úgy gondolom, van az a pont, amikor egy szülő nyugodtan kérjen külső segítséget, szaksegítséget. Én még saját erőmből tanítgatom a kisfiam, vezetem az úton (a saját indulatkezelési technikáimat próbálom gyermekbarát formában átadni Neki), az óvó nénik partnerek ebben, imádják a kisfiamat, nagyon segítőkészek, tehát nem vagyok egyedül.

Te viszont egy lassan iskolaérett gyermeket nevelsz, a ti esetetekben indokolt lenne gyermekpszichológust bevonni. Én pár hete jártam a kisfiammal egy gyermekpszichológusnál, mert agresszí volt szeptemberben az ovikezdés idején. Jól jött az a pár alkalom, a kisfiam játszott körülöttünk, mi beszélgettünk, és játék közben figyelte a kisfiam. Kötetlen, felszabadult hangulatú beszélgetések voltak, segítettek nekünk.

Szval én a gyermekpszichológust ajánlom.

Ahogy az első is írja, a módszer elsősorban a gyermek megfigyelésétől függ, és részben egyénfüggő. Nincs recept a gyermeknevelésre.

Viszont léteznek ötletek, irányvonalak -pl hogy mikor és hogyan magyarázzunk a gyermeknek, mikor fegyelmezzünk, vagy épp ignoráljuk őt, és hogyan stb-, de a helyzet adja, és a gyermek személyisége és temperamentuma adja, az életkori sajátosságok is befolyásolják, mikor miként, hogyan érdemes cselekednie a felnőttnek.

És még valami: a gyermek előélete is. Azt is mind jobban ismerni kell, az ő lelki működésmódjával együtt.

Egy (kompetens) gyermekpszichológus tud segíteni ebben valóban, a gyermek játékának megfigyelésével (ha már rajzol, azon keresztül is), de sokszor elég jól következtet egy kompetens óvodapedagógus is, egy óvodás korú gyermek esetén.