Rá sem lehet nézni?

Kereszt kisfiam 18 hónapos. Kb. 2 hetente találkozik velem, de akárhányszor látom, állandóan csak sír. Utoljára nem is tudom mikor adtam neki puszit, vagy tarthattam a kezemben. Szó szerint nem lehet ránézni, mert üvölt. Hozzáérni pláne. Most tanulgat járni, de még nagyon nem megy, mászás is alig-alig volt nála. Tehát az sincs, hogy odajönne hozzám vagy bármi. Viszont a szülein sem látom a szándékot, hogy akarnának ezen változtatni. Nem ültetik közénk, nem utalnak rá, hogy velem is foglalkozzon (pl "mutassuk meg keresztanyának") ami kicsit kezd már bántó lenni nekem. Nyulván nem egyformák a gyerekek, vannak akik nem szeretik ha sokan vannak körülöttük vagy bármi. De már kellemetlenül érzem magam előre, ha megyek, mert hiába szeretnék foglalkozni vele, esélyem sincs. Az anyja fél centivel nem mer már arrébb ülni, mert egyből sír a gyerek, szóval valahogy ebből eredhet az egész probléma szerintem, hogy állandóan az anyukán csüng és nem tanítgatják. Mit gondoltok erről? Mit tehetnék én, hogy változás legyen? Ennél gyakrabban nem tudom meglátogatni, de úgy gondolom azért ez sem annyira ritka, hogy ennyire ne tűrjön meg.