Óvónők, ha egy ovisod szülője becsméreli a pedagógusi képességeidet (ok nélkül), akkor hogyan reagálsz?

"Ne okoskodjon itt nekem!"

"Kérem, mellőzze ezt a hangnemet velem szemben! Amennyiben nem ért egyet, szívesen meghallgatom az ön véleményét, hogy a gyereknek kedvező megoldást találjunk."

Kéretlen tanácsot szerintem én sem fogadtam szívesen soha, tökmindegy, kitől jött.

Szerintem az egyetlen, amit tehetsz, hogy megpróbálod jól tálalni.

Ez volt az egyetlen ok, amiért viszonylag szépen fogadtam a kéretlen tanácsor.

Valahogy így hangzott a párbeszéd:

-Észrevettem, hogy xy nem eszi meg az ebédet, otthon is így van?

-igen, sejtettem, hiszen mindig főzelék van, otthon sem tudom rávenni, hogy pépeset egyen, csak darabosat eszik.

-esetleg próbálta már, hogy nem ad neki semmi mást vagy máshogy tálalja?

Így idáig vállalható volt a dolog, de teljesen abszurdnak érzem koplaltatni a gyereket, és gondolhatja a gondozónő, hogy a szülő minden tőle telhetőt megtesz, hogy jót tegyen a gyerekének. Én is utánaolvastam, beszereztem mindent mindenhonnan, benyomtam a kanállal a szájába, hogy érezze meg mittudomén, erre úgy kezelnek, mintha valami debil lennék, aki nem gondolt egyértelmű dolgokra.

Amivel meg nem értek egyet, azt úgysem fogom megpróbálni, tökmindegy, mi az aktuális álláspont, 10 évente úgyis cserélődnek a dolgok.

Egyébként szerintem csak olyanba illene beleszólni, ami fontos. Pl nekem anno szóltak, hogy a gyerek gyakran bogyósat kakil. Tudom én, hogy nem eszik elég rostosat, de nem tudom beletömni, ha nem hajlandó lenyelni, így is örülök, ha ivólé formában valami gyümölcs kerül bele. (bent sem tudják semmivel megetetni amúgy)

Szerintem ne vedd magadra. Én is tudom, hogy azt mondja mindenki, ami szerinte helyes, a pedagógusok meg nagyrészt azt mondják, amit tanultak, de a szülőkben(mondjuk bennem) is él egy olyan kép, hogy az aktuális trend szerint változik a gyermeknevelés. A gyerekünket mi ismerjük, az internet korában ki tudjuk szűrni a szakirodalmat és tájékozódunk, kipróbálunk sokmindent.

Én mondjuk úgy tekintek a pedagógusokra, mint gyerekfelvigyázókra, akik azért tanultak, hogy valamennyire tudják kezelni a kicsiket tapasztalat hiányában.

Persze én sem vagyok mindenható, más gyerekével nem biztos, hogy boldogulnék, de a sajátomat én ismerem, az a többezer óra, amit együtt töltöttünk eléggé egymásra hangolt minket. Nincsenek egyezményes trükkök, amik mindegyiküknél beválnak.

Egyszer rámosolyogtam egy síró kislányra az pedig megijedt és az anyjához bújt, abbahagyva a sírást. Úgy nézett rám, mint valami szörnyre, pedig közöm nincs ehhez. Pedig egy barátságos mosollyal nyitás majdnem mindenkinél bejön.