Ezzel kárt csináltam, vagy ennyi nem számít?

A nézeteim szerint a szülő feltétel nélkül szereti a gyerekét. Lehet rá mérges, haragudhat rá, de akkor is szereti. És így is érzem.

A minap a 3 éves lányunk mesét követelt. Fáradt és bamba voltam. Hirtelen egy olyan mesét tudtam kitalálni, ahol a főszereplő eleinte hisztizik a boltban, aztán ezt átgondolja és nem teszi többé, ami miatt "a szülei már szerették". Ez bukott ki belőlem, de pár perccel később átgondolva baromság, nem azért szeretjük a gyereket, mert az elvárt viselkedési normát hozza.

Szerencsétlen fogalmazás volt részemről.

Hagyjam a fenébe, mert egyszeri alkalomtól semmi baja nem lesz, vagy csináltam bármi kárt azzal, hogy a szülői szeretet a megfelelő viselkedéshez kötöttem? (Nem gondoltam át, utólag esett le, hogy hülyeséget mondtam.)