Ovira hogyan érdemes felkészíteni a gyereket?

Pl vannak kis mesefüzetek "óvodás leszek" cimmel, én abbol szoktam mesélni, taglalja az érkezést/öltözést, wc-t, csoportos foglalkozásokat (hiába ismeria bölcsiből, mégis nagy érdeklődéssel figyeli)

Sokszor megyünk el az ovi mellett, sokszor megállunk nézni a nyüzsgő udvarát

Beszélgetek vele olyanokrol, pl

-te már olyan nagy es ügyes vagy, hogy oviba léphetsz - kapni fog egy kis hátitáskát is mert látom rajta hogy azzal is nagynak érzi magát (az oldaltáskáimat néha felveszi es felnőttet játszik)

-mesélek arrol hogy uj társai lesznek, de a többieknek is uj minden, a nyilt bolcsis napon is meséltem hogy ők az uj kicsik akik a helyükre jönnek

-ballagáson is magyarázom majd hogy értse, hogy ez most búcsúzás

Amit fontosabbnak tartok, az uj nevelőnek bemutatni, hogy lássa hogy anya bízik abban a számára idegen néniben, erre az ismerkedésre a családlátogatás is jo, de még oviban is hangsulyt teszek rá

Igazábol én is félek (nem találok jo ovit) de a gyermekkel azt éreztetem, az is az ő játszóbirodalma lesz, hatalmas csúszdákkal, stb, a pozitív oldalt hangsúlyozom

A bölcsit a mai napig a nehéz beszoktatás ellenére úgy fogja fel, hogy játszani megy, reggelente rohan befelé, szaladnak ki elé a kis társai hogy végre találkoznak, olyan sikítást és örömteli hangzavar lesz, hogy a gondozok mindig szolnak :) pl multkor kiszöktek elé az öltözőbe a gyerekek :)

A bölcsit teljesen azt hiszi még mindig, hogy ez teljesen természetes, az élet velejárója, soha nem volt még olyan hogy nem akar menni de mindig pozitívan emlegetem neki a bolcsit pl hosszu hetvege után amikor közlöm, holnap bölcsi, azt is ugy teszem, mintha azt mondanám, holnap játszoterezünk.

* igazából én csak attól tartok, hogy az én görcsösségem ne ragadjon rá, mert még nagy a szimbiózis. Pl amikor rosszban voltam az egyik gondozoval, a gyerek sirt ha reggelente ő fogadta. Amikor lelkileg el tudtam könyvelni, ill elengedni magamtol a gondozo hibáit (azzal hogy ugy is megszabadulunk tőle mert ez az utolso év)a gyermekről is látványosan elmult az iránta érzett feszültség(de ez körforgás.ha nem jövök ki a gondozoval, akkor a gyerek se és mivel azt latom hogy szenved mellette a gyerekem igy pláne nem jövök ki vele, ez egy önmagát generálo kínszenvedés)

Szoval mivel a szimbiozis 12 éves korig tart es nálunk szerintem erős is, a saját görcseimen is tudnom kell uralkodni mert az ragad a gyerekre. Nekem ez adja fel a leckét, tekintve hogy már most elítelem az ovit, mivel alig akarják felvenni mert nem körzetis, mintha utálattal fogadnák..