Mi történik velem? Beleszerettem abba amilyen apa?

Kettő lányunk van, egy 4,5 éves és egy 2,5 éves. A páromról tudni kell, hogy habár szellemi munkát végez, rengeteget dolgozik. Reggel nem megy korán, de nagyon soká ér haza, van hogy a lányok este nem is látják. Hétvégén én mindig elviszem a gyerekeket a szüleimhez (30 km-re laknak, szombaton egész nap nálunk vagyunk). Ő vagy szombaton is dolgozik, vagy akkor inkább nem jön velünk csak 6-7 hetente azért, hogy találkozzon a szüleimmel. Nekem nem esik nehezemre, hogy a gyerekek körül minden rám marad. Az az egy zavar mióta szülők lettünk, hogy ő emiatt az örökös munka dolog miatt képtelen normális kapcsolatot kialakítani a gyerekeivel. Este már mit csinálhatnak? Vagy este látja őket félórára vagy ami még rosszabb nem is találkoznak. Hétvégén meg vasárnap vagyunk együtt és habár akkor tényleg együtt vagyunk, a gyerekek akkor is inkább velem vannak. Egyszerűen azt látom, hogy nem is igazán akar ennél többet.

Most, amióta jobb az idő, süt a Nap, kijárunk a szabadba. Az egyik parkban/játszótéren rendszeresen találkozunk egy apukával, aki a 3 éves lányával szokott kint lenni. Annyira más mint a párom. Nem is tudom leírni, csak úgy hogy pont az ellentéte foglalkozik a gyerekével. Én már céloztam a páromnak, hogy ez így nem lesz jó, de ő folyton azt mondja, hogy mit várok el értük dolgozik, náluk is így volt, és mégis jó a kapcsolata az apjával, majd megértik, ha felnőnek, hogy az apjuk értük dolgozott, hogy felnőttkorukra legyen lakásuk, azt tanulhassanak amit akarnak, stb... Én is egyetértek abban, hogy félre kell tenni nekik, de nem mindenáron, szerintem. Meg azért nyugodtan bevallhatná, hogy élvezi a munkáját, mivel folyamatosan teljesíthet.

A probléma az, hogy ma megállt a játszótérnél, hogy felvegyen minket mert ma máshogyan dolgozott és felajánlotta, és akkor meglátta, hogy hosszasan beszélgettem azzal az apukával. Elmondtam neki, hogy szeretek vele beszélgetni, mert megértjük egymást, náluk ugyanis a felesége viselkedik máshogyan, mint aminek ő örülne. Ezen teljesen kibukott. Megértem, mivel én sem örülnék fordított esetben. De azon miért nem gondolkodik el, hogy más így áll a gyerekéhez, nem csak vasárnap néz rá?

A nagyobb baj, hogy konkrétan most már rossznak érzem a kapcsolatunkat is emiatt. Meg amiatt is, hogy megismertem ezt a másik férfit. Szeretem a páromat, de már nem akarok lassan emiatt vele lenni, mert teljesen elszomorít engem ez a dolog és ez csak egyre rosszabb. Ma konkrétan azt mondta a nagyobb lányunknak, hogy mondja el, ha azzal a kislánnyal találkozott a játszótéren, én meg meg ne próbáljak azzal a férfivel találkozni, ne rinyáljak idegen férfiaknak. Megértem az álláspontját, de ő az enyémet miért nem? Na ez az amiért én szeretek együtt lenni azzal az apukával. A kapcsolatunk a vége felé közelít?