Kislányom ha felhergeli magát elájul. Másnál hasonló tapasztalatok? Igényelt ez valamilyen orvosi kivizsgálást? Elmúlik valaha? Mikor?

A problémátok neve Affektív apnoé. Íme egy nagyon hasznos leírás róla:"Az affektív apnoe, vagyis a gyermek nagy sírást követő légzéskimaradása a szülő számára ijesztő, szívfájdító jelenség. Sok szülő hiába járja az orvosokat, EEG-, EKG-vizsgálatokat, krupp-ambulanciákat vagy akár epilepszia-szakembereket ezzel a problémával. Úgy tűnik, sok szakember nem nagyon találkozik affektív apnoés gyerekkel, így ha az ember hozzájuk fordul segítségért, néha csak biztatást, megnyugtatást kap -- ami nem kevés, de sajnos a probléma megoldásához nem elég. Főleg nem elég akkor, amikor a szakemberek nagy többsége az affektív apnoét hisztinek, szándékos, a szülőt zsaroló ijesztgetésnek magyarázza. Egyes esetekben kétségtelenül így is van, de tapasztalataim szerint a sírást (ijedtséget, dühöt vagy akár nagy nevetést) követő ájulás nem feltétlenül hiszti. Azért írom le tapasztalataimat, mert ezzel talán azoknak is segítek, akik semmilyen vagy jóindulatú (de néha félrevezető) információk alapján kénytelenek szembenézni gyerekük ájulásaival.

Az affektív apnoe annyit jelent, hogy a kisgyermek erős sírás (ritkábban nevetés vagy hirtelen ijedtség) hatására nem vesz levegőt, az oxigénhiány okozta változások miatt elkékülhet vagy elvörösödhet, el is ájulhat. Ezek a változások aztán reflexes belégzést indítanak el, ami áttöri ezt az állapotot, de addigra bizony megrémíti a szülőket. A szomatikusan egészséges gyermekeknél az ijesztő klinikai tünetek ellenére az állapot ártalmatlan. Okait sokan sokféleképpen magyarázzák, de a legtöbb szakember biztosat mondani nem tud. Egyben azért sokan megegyeznek, és ezt érdemes a rémült szülőknek is tudni: az affektív apnoének semmi köze nincs az epilepsziához!

A gyerekorvosok többsége gyermek-ideggyógyászati szakvizsgálatot javasol, érdemes ezt megfogadni, de megijedni tőle nem kell. Nevelési Tanácsadót, pszichológussal való konzultációt is szoktak emlegetni -- ezt is érdemes megfontolni, ha az ájulások kifejezetten hisztihez kötve jelennek meg, hiszen a hiszti ájulás nélkül is probléma. Bízzunk benne, hogy a szakembernek vannak jó ötletei ezzel kapcsolatban, esetleg rámutat előnytelen nevelési szokásainkra. Ugyanakkor se az ideggyógyásztól, se a pszichológustól ne várjuk, hogy az affektív apnoe ellen teljeskörű megoldást mondjon. A gyermek egy idő után kinövi az affektív apnoét, addig pedig marad a megelőzés és néhány szelíd, egyszerű módszer az ájulások kezelésére.

Íme néhány személyes, családon belüli tapasztalat, hogyan is zajlik, milyen helyzetben fordulhat elő az affektív apnoe:

Én kis súllyal, korán születtem, lassan nőttem ki pszeudokruppos problémáimat. Körülbelül 8 hónapos koromtól 9-10 éves koromig voltam hajlamos arra, hogy síráskor (főleg dühösen), hosszabb nevetéskor vagy nagy ijedségre kimaradt a lélegzetem, elájultam. Az utolsó ilyen jellegű ájulásom 16 évesen történt, egy barátom hirtelen felbukkant a hátam mögül. Az általam eddig látott affektív apnoés esetek közül ez a legkésőbbi, egyáltalán nem jellemző. Az olvasott cikkek tanúsága szerint 1 éves kor körül a leggyakoribb az affektív apnoés ájulás, körülbelül 4 éves kor körül növi ki a gyerekek többsége. Nálam ez a típusú légzéskimaradás és ájulás -- szüleim elmondása szerint és a magam emlékei alapján -- soha nem volt szándékos, inkább ijesztő élményként maradt meg.

Bátyám nagy súllyal, túlhordással született, egészséges légzéssel nőtt fel. Kb. 8 és 16 hónapos kora között ájult el néhány alkalommal, hasonló körülmények között, ez a probléma később nem jelentkezett.

Fiam normál súllyal, időre született. Most 1 éves, kb. 10 hónapos kora óta tudjuk, hogy örökölte affektív apnoe - hajlamát. Kiegyensúlyozott, keveset síró gyerek, hisztijei sem látványosak, általában megbeszéljük a dolgokat, kompromisszumot keresünk, tehát nincs szüksége "zsarolásra". A tilos dolgokat általában tiszteletben tartja (és én hajlandó vagyok igen sokszor elismételni a tiltást, ha az valóban fontos). Soha, sehogyan nem ütjük meg, nem kiabálunk rá, nem érik "váratlan ingerek" a részünkről. Sokat játszik egyedül, velem is sokat van, kapcsolatunk nagyon szoros, kiegyensúlyozott. Természetesen sír, ha dühös vagy csalódott, de ezek a sírások nem túlzottak, nem hisztérikusak, nem járnak dührohammal vagy feltételezhetően akaratlagos lélegzet-visszatartással. Az egyetlen intő jel az volt, hogy köhögése "krupposan hangzik" (ugató, mélyről jövő), de eddig nem volt kruppos vagy pszeudokruppos problémánk. Sajnos hajlamos a felsőlégúti betegségekre, nyálkahártyái érzékenyek (kötőhártya is). Azt is érdemes megemlíteni, hogy erősen frontérzékeny, erős frontoknál nyűgösebb, nyugtalanabb a szokásosnál.

Egy vírusos torokgyulladás alatt ájult el először: hosszabban sírt, majd levegő után kapkodott, elkékült -- és éppen amikor felvettem, elhagyta magát a kezemben. Aki ismeri az élményt, tudja, milyen ijesztő a rongybabaként összecsukló gyermek. Az ájulás 2-3 másodpercig tartott, közben fújtam az arcát, illetve vigyáztam, hogy nyaka ne hajoljon, nyelve ne csússzon hátra. Azóta 2-3 ilyen eset volt, ezek közül egy olyan, amikor az ájulást gyakorlatilag nem előzte meg sírás (dühös volt), a másik kettőnél rövid sírás előzte meg. Mindegyik eset valamilyen felsőlégúti betegséggel egy időben történt. Az ájulások után fiam csendes, bújós, inkább riadt. Több esetben ráfújással, nyugodt átöleléssel "kezeltük" a közelgő légzéskimaradást, így nem tudom, elájult volna vagy sem.

Tapasztalatom szerint ezek az ájulások megelőzhetők. A sírás hangja, hangneme változik, így már előre tudom, mikor kell fokozottabban odafigyelni. Közvetlen az ájulás előtt is már kimarad egy-egy légvétel, ilyenkor közelről, erőteljesen az arcára fújok (főleg a szájába), ezzel kiváltom a reflexes légzést. Hasznos az arc és a karok hideg vizes átsimogatása, de leghasznosabb egy kis nyugalom, összebújás. Sok szakember erős ingert (tapsot, rákiáltást) javasol. Szerintem ezt a gyermek összekötheti az ijedtséggel, a szidással, ezért az ilyen típusú erős ingereket én nem alkalmazom. Jól jön viszont, mint minden nagy sírásnál, a figyelemelterelés vagy a dolgok nyugodt ismételgetése, megbeszélése. Ha látom, hogy akadozik a légzése, nyugodtan rászólok: vegyél levegőt. Ájulás esetére érdemes felkészülni, megtanulni a biztonságos oldalfekvést (egy kis elsősegély-ismeret csak hasznos lehet), jöhet a hideg vizes lemosás, az arcra fújás -- mindez finoman, gyengéden.

Végül egy rövid lista, hol találhatunk rövid információt az affektív apnoéról:

Nem hisztinek értelmezve:

Kismama Magazin, 2004. július, 8. o.

[link] (28. Epilepszia-e az, amikor a kis­gyermek sírás kapcsán elalél, eszméletlenné válik?)

Mindenképp doki, de lehet nem fognak semmit találni. Ennél nagyobb baj ne legyen, bár ez sem normális...

Állítólag én is elájultam, mikor anyám a fenekemre vert, 2X előfordul, utána nem mert megverni, csak fenyegetőzött a fakanállal mindig:)