Ti mit mondtatok volna egy ilyen helyzetben?

Vagy hogyan reagáltátok volna le? Előre bocsátom, én nem mondtam semmit, nem tudtam mit mondani, és le is blokkoltam.

A szitu a következő. 2 évesemmel foglalkozáson voltunk. Vége volt és a lányom kezében maradt egy kislabda. Ami nem a miénk volt, hanem otthani segédeszköz.

Egy másik kisgyerek ki akarta venni a kezéből. mindketten a széken ültek, már ötlöztünk, én éppen a szék alol kotortam ki a cipőket, amikor azt láttam, h a másik gyerek ki akarja rángatni az enyém kezéből a labdát, az enyém meg már nyitotta a száját, h harapjon. Erre a másik gyerek anyukája, elég erőteljesen rászólt az enyémre, h csunya dolog, nem harapunk stb. De a sajátjára nem, h ne vegye el a játékot. Rosszul esett a hangnem és a stílus a gyerekemnek, aki bujt oda utána hozzám, de nem sírta el magát.

Tudom, h igaza van a másik szülőnek és nem harapunk. Én is rászolok, folyamatosan figyelem, és ha tudok közbelépek, mielőtt baj lenne, de éppen a pad alatt voltam (szó szerint). Ezért szó nélkül hagytam a dolgot. Mi erről a szituációról a véleményetek? ha nem egyértelmű valamilyen részlet, pontosítok, kédezzetek.

Ha én kerültem volna ilyen helyzetbe, a sajátomra szólok rá, h ne vegye el a játékot legközelebb a másiktól. A harapás kisérletet meg hagyom, h az anyja a sajátjával rendezze.

Akkor probál a lánykám harapni, h durván, erőszakosan közelednek felé, csak ugy spontán, ok nélkül nem csinál ilyet. Tudom, h nem mentség, de tény.

Szóval, mit lehet ilyenkor mondani?