Kort tekintve ti bébiszitternek idős nénit, vagy fiatal (20 körüli) lányt alkalmaznátok?

"Szerintem a szakképzett kisgyermeknevelőkkel nincs gond, bármennyire is fiatalok. A nem szakképzettet meg kell válogtani."

A szakképzettek között is vannak problémásak, nem ritkán súlyosan problémásak. Szakmabeli vagyok, láttam pár "különös" embert... Pl kibekkeli diplomáig nem is egy pedagógus, de nincs érzéke a kisgyermekneveléshez egyeseknek, csak kellett nekik a diploma, aztán panaszkodnak, hogy elegük van a kisgyermekekből a munkahelyükön...

(Ellenben szülőktől megértem, ha olykor kiborulnak a bölcsis gyerkőcükön, de egyébként a bölcsisnek is nagyon nehéz elkezdeni és kelően értelmezni az életet...)

Én speciel nem bíznám pótnagyira a gyerekem, ha lenne, bár személytől is függ. A mai idősebb generáció még egy szellemileg viszonylag zárt, merev, kommunista rendszerben nőtt fel, ahol épp csak volt egy Ranschburg, aki kompenzált valamit jó irányban a gyermeknevelés tekintetében a szülőkre hatással, a többi gyermekpszichológus meg akkoriban nem kapott különösebb teret, hacsak nem korlátozva tevékenységüket (pl L.Elvira).

Szóval a mai idősebbek TÖBBSÉGÉNEK gyermekneveléshez való érzéke átlagban középszerű, vagy gyenge, bár vannak tehát kivételek is.

A túl fiataloknak meg nincs kellő élettapasztalata, értem ezt kb 25 éves korig, így a többségük szintén nincs éppenséggel toppon, gyermeknevelés tekintetében, de ez még érthető, életkoruknál fogva, mégis meggondolandó, szóval szerintem jobb, ha egy manapság 25-50 köztiben gondolkodik az ember, de kivétel erősíti a szabályt.

16: Akkor a gyereked saját nagyija sem felel meg neked? :-o

30-35 fölött mindenki a kommunista rendszerben nőtt fel, Te is.

Épp ezért írtam valószínűségről. Tehát valószínűbben alkalmaznák kb 25-50 közöttit, de kivétel mindenhol akadhat. Nekem gyermeknevelő a szakmám.

De aki nem szakember, köztük is akad gyermeklélekhez értő, minden korosztályban.

Én pusztán egy szubjektív véleményt írtam, mint mindenki, nevezetesen én esélyesebben találnék nekem "tetsző" szittert 25-50 év között.

A kommunista éra pusztán egy szempont, a néhány további , számomra fontos szempont között. Nem minden. De számít az is. Nekem se a kommunista rendszer adott érzéket a neveléshez, bár én gyerekként nőttem fel a kommunista rendszerben.

Egyfelöl persze ez is hagyhat vonatkozó lenyomatot, de talán aki felnőttként élte végig, az már az új rendszerben olyan korban volt, amikor már az emberek többsége esélyesen kevésbé rugalmasan fejlődik.

Én speciel több tekintetben más vagyok, mint a többség, nekem pl nagyon fontos szempont a tudati fejlődés, tágabb, spirituálisan élem meg önmagam, nem pusztán 70 évben gondolkodom, mint sokan.

De ha végigolvasod jelen hozzászólásom, egyben próbáld értelmezni, erre kérlek. :) Ne úgy, hogy egyenként kiragadni egy-egy szempontot. Hanem egészében. :) És akkor a válaszom akként is teljes, ha olyan volnék, mint a többség. Az más kérdés, hogy sok szempontból a hibáim is mások, meg az előnyeim is mások, mint a többségnél. Persze a többsége se tök egyforma, ezt se állítom.