Ti hogyan beszélnétek (vagy beszéltek) 5 év körüli gyermeketeknek a halálról, ha arról kérdez?

Szerintem nem korai, sőt, jobb is így, mintha rögtön személyes érintettséggel indulna nála a téma, mondjuk egy nagyszülő halálával... :(

Mindenképpen őszintén válaszolnék a kérdéseire, pl. ha megkérdezi, hogy mindenki meghal-e, megmondanám, hogy igen. Nem csak így kegyetlenül "bele az arcába", hanem szépen elmesélve, hogy az emberek megöregszenek, sok szép dolgot átélnek addigra, szerelmesek lesznek, gyerekük lesz, aztán unokájuk... stb., és igen, a végén meghalnak. A "mi történik akkor"-kérdésre kb. annyit mondanék, hogy elalszanak, ill. a "mi lesz utána"- kérdésre én vagy azt mondanám, hogy semmi (szerintem ez kevésbé jó, a gyerek nem tudja hova tenni a "semmi" fogalmát, legalábbis ilyen megfoghatatlan kontextusban), vagy azt, hogy felszállnak az égbe/mennybe/stb... (később majd eldönti, hogy Istenhívő lesz-e, ennek önmagában még nincs vallási vonatkozása - nekem is ilyesmit mondtak az ateista szüleim). Az egész témával kapcsolatban azt próbálnám hangsúlyozni, hogy ez természetes dolog, az élet velejárója, de emellett azt is, hogy nagyon-nagyon messze van.