Mit mondjunk, miért lesz a nagyszülőknél 1-2 hétig?

Nem értem, hogy miért nem lehet otthon, azért mert téged műtenek :o

Az oké, hogy ha nem tudja apuka megoldani a kóházi tartózkodás idejére, akkor addig menjen mamázni (bár erről is azt gondolom -ha nem jár közösségbe-, hogy jobb ha reggel megy, este jön , max 1-2 éjszakára maradjon ott), de ha már te is otthon leszel, akkor minek?

Császár után is 4-5-6 napos hatalmas vágással sokan újszülöttet ÉS 1-2-több nagyobb gyereket látnak el.

Epeműtét után másnap kiraknak a kórházból...

szóval nem értem. Nem leszel "rokkant" még idézőjelesen sem. Fájni fog, persze... de nem leszel rokkant.

De ha mindenképpen úgy döntesz, hogy legyen egy hétig a mamánál, akkor viszont a skype-ot feletsd el. menjen el egy hétre nyaralni, izé, telelni... és hagyjad, had mamázzon. az első skype-os beszélgetés után azonnal menni akar majd hozzád...

Azt én se értem, hogy ha otthon leszel, miért ne lehetne ő is otthon. Ha nagy a vágás, vagy a fájdalom, akkor mama nem tud arra a pár napra "átköltözni"?

Ha nem, és mindenképpen mamánál lesz, akkor szerintem is felejtsd el a skypot, az csak neked megnyugvás, neki meg csak felzaklatás, plusz én (kiindulva az én 2,5 évesemből) azt se mondanám, hogy anya beteg, annyit mondanék, hogy anyának dolgoznia kell.

Szerintem pont így fogjátok paráztatni szegényt.

Ne skypeoljatok! Te beszélj anyukáddal/anyósoddal, hogy megnyugodj. A gyereket csak felkavarná.

Szerintem jó helyen lesz a nagyszülőknél.

Szia!

Szerintem tök jó, ahogy elmondanád. Ez az ő szintje, de mégis őszinte. Nem értem azt, aki arra biztat, hazudj a gyerekednek. Miért is ??

A skype tényleg necces, inkább csak akkor, ha ő nagyon igényli, de hidd el, jól el lesz a mamánál.

OFF: A kérdés nem az volt, többi válaszoló, hogy otthon tartsa-e, vagy sem, mert azt már köszöni szépen, de eldöntötte. Hanem az, hogy mit mondjon.

#1 vagyok.

Az, hogy mit mondanék a gyereknek, független attól, hogy lepasszolom-e egy hétre a mamához, vagy sem. Szerintem önigazolásra volna szüksége a kérdezőnek, hogy ez így jó lesz-e.. hát szerintem nem.

De oké, mit mondanék? 2,5 éves volt, amikor epeműtétem volt.

Elmondtam neki, hogy van a pocimban valami, ami nem kell oda, mert megbetegít, és bemegyek a kórházba, ahol egy ügyes doktorbácsi kivágja ezt belőlem. én 2 éjszakát voltam bent, mert volt némi szövődmény. 1 napot pihentem otthon, majd következő napon már én kísértem reggel bölcsibe a gyereket. Fájt, persze, de kutyát nem érdekelt.

Viszont napjában többször el kellett mesélnem, hogy hol vágtak fel, és meg kellett mutatnom az összes öltést. Piszok érdekes volt :)

Abban a 2 napban otthon volt apukával a gyerek, de ha akartam volna, akkor a kórházi tartózkodás 2 éjszakájára elküldtem volna a mamához. Hogy itt mot mondtam volna? Hogy apa életképtelen, és nem tud 2 napig ellátni... Szerencsére nem így volt.

Egy műtétet könnyen megmagyaráznék egy 3évesnek, hogy mi az és miért kell. Azt viszont nem tudnám neki megmagyarázni, hogy emiatt miért kell bő 1 hétig anyát nélkülöznie.

Bár a te válaszod 70%-a és a válaszodban lévő kérdésed is full off 5-ös, de engedd meg, hogy válaszoljak rá.

Szóval miért biztatom "hazugságra"?

Mint írtam, a saját gyermekemből indultam ki... ha csak pl fáj nekem, vagy az apjának a fejünk, (hiába nem dőlünk ágynak, csak látszik rajtunk, hogy gyengébbek vagyunk) a mi fiúnk annyira érzékeny, hogy egész nap járkál utánunk, hoz mindenféle kencét, hogy kenjük be, simogat, puszilgat és folyamatosan kérdezi, hogy anya/apa, ugye már nem vagy beteg.

Na egy ilyen érzékeny gyermekkel a hátam mögött én (hangsúlyozom ÉN) biztosan nem azzal traktálnám, (csak mert fő az őszinteség, lexarom, hogy mennyi idős, hogy milyen lelkületű) hogy anya beteg és dokinál leszek, de te ne parázz, játssz mamával nyugodtan... Mert tudom, hogy Ő (hangsúlyozom Ő) végigstresszelné azokat a napokat.

Mint írtam, a saját tapasztalatomra hivatkozással adtam (mivel kért) tanácsot a kérdezőnek.

Nyilván a kérdező saját gyerekét, temperamentumát, lelki világát, hogy neki mi a sok, mi nem, sem te, sem én nem tudjuk/ismerjük, csupán rá szerettem volna világítani, hogy ha érzékenyebb az ő gyermeke is, akkor nem biztos, hogy az őszinteség a legjobb megoldás...

A "mama nem tud átmenni esetleg?" kérdésem pedig szintén csak jótanács lett volna.

Ismét az ÉN gyermekemből kiindulva, azt a pár napot ő könnyebben viselné otthon, mint se anya, se apa, se otthon, hiába él-hal mamáért, papáért és sokat is van velük...

Mellesleg (és megint offolok) hasonló szitu lesz nálunk is hamarosan mert nemsokára születik a második babánk, és mi ezt úgy oldjuk majd meg, hogy amíg kórházban leszek, nappal mamáékkal lesz a fiúnk, este meg otthon az apjával, ha meg hazamegyünk a kórházból, a férjem kivesz egy pár nap szabit, de ha a császáros hegem miatt annyira kileszek (bár az elsővel nem voltam), akkor mama fog nappal besegíteni. Éjjelre meg felesleges a segítség, hisz szoptatni csak én fogok tudni, egy 2,5-3 éves gyerekhez meg jó eséllyel már rég nem kell felkelni...

Kérdező, azt lehagytam, hogy neked pedig gyors felépülést és gyógyulást kívánok!

A (mellesleg mikulást, sőt jézuskát is) hazudós anyuka ;)