Egy passzív "pótapa" bele tud jönni hogyan kell egy kisgyerekkel lenni, játszani, stb?

A gyermekemmel(1,5 éves múlt) pl ritkán látott rokonok, férfi unokatesók is úgy, hogy még gyerekük sincs, olyan jól eljátszanak, hogy a gyermek gurgulázva nevet, kacag és nem is kell hozzá szinte semmi.

Az ismerősömmel az elején vagyunk egy kapcsolatnak (ha az lesz) találkozunk, elmegyünk ide-oda, stb, elmondása szerint tetszik neki a kicsi és szívesen van vele.

Neki sem volt még gyermeke, de én azt veszem észe, hogy egy mosoly sem jön magától belőle.

A gyerek hozzá akar érni, ő meg nem érti mi van, persze segítek a gyereknyelv megértésében és magyarázom, hogy csak kontaktot akar veled felvenni, vár egy kézfogást, vagy egy mosolyt, pár szót, stb.

Szóval olyannak tűnik, akiben totál alapvető, magától jövő gyerekismeret sincs. Vkalahol érthető, de ha azt nézzü, más gyemektelen milyen jót eljátszik ugyanakkor egy 1,5 évessel..

Lehetséges ebben változás, vagy ne reménykedjek hogy legalább egy alap kontakt lesz köztük?

Mert én nem akarom azt, hogy a gyerek egy passzív dísztárgyat lásson csak benne, mert ha sok próbálkozása el lesz utasítva, egy idő múlva, nem fog tovább próbálkozni a gyerek, hanem "levegőnek" fogja nézi.

Eddig én segítek mindenkinek, egyrészt hogy a gyerekben ne úgy csapódjon le, mintha kikerülnék, mert nem játszanak vele, hanem az ismerősöm helyett beszélek...(jobb ötletem nem volt hirtelen) pl hogy ő is várta, hogy találkozzatok, vagy ő is látja milyen ügyesen eszel, stb; másrészt az ismerősömnek is magyarázom, hogy a gyerek most azzal, hogy ceruzát ad a kezedbe, azt szerette volna, ha rajzolsz neki. Szerintem ez az egész nem normális így ahogy van...mire számíthatok én ebből...?