Más is érez így a mesekönyvekkel kapcsolatban?
A gyerekeink 6 és 4 évesek, pici koruk óta elmaradhatatlan része a fektetésnek az esti mese. De nekem valahogy olyan furák ezek a mai mesekönyvek. Nem rosszak, csak hiányzik belőlük valami. Katarzis, tanulság, nem is tudom. Nem vagyok sznob, nagyon szörnyűnek kell lennie egy mesének ahhoz, hogy nálunk tiltólistára kerüljön, de mégis sajnálom, hogy a gyerekeket olyan történetek kötik le, amik szerintem nem sok értéket képviselnek.
Hogy néhány konkrétabb példát írjak: a kisebbik kedvence egy olyan könyv, ami arról szól, hogy egy kiscica mindet széttép. Meg a Trixi könyvek. A nagyobbik most egy nagyon szép kivitelezésű, ám bugyuta történeteket tartalmazó állatmese-gyűjteményért van oda. Pedig vannak Grimm-meséink, azokat nem szeretik, mert nem értik. (Ez normális?) Nem szeretik az olyan könyveket, amiben nincs rajz. Berg Juditot, Janikovszkyt, akik tényleg jók, meghallgatják egyszer, de másodszor már visszautasítják.
Hasonló korú vagy kicsit idősebb gyerekek szüleitől kérdezem, ez szerintetek rendben van? Tényleg kicsik még a normális mesékhez? Vagy nekem kéne a sarkamra állni, hogy márpedig ma népmesét hallgattok? Ti mennyire vagytok szigorúak a mesék kiválasztásakor?
Félre ne értsetek, nem valami szájbarágós tanulságra gondoltam, az a gyengébb mesékben is megvan. Inkább valami olyasmire, hogy igen, ezt érdemes volt elolvasni, vagy nem is tudom, arra a megfoghatatlan pluszra, ami megkülönbözteti a valóban jó mesét a középszerűtől.
Bartos Erikát nekünk is majdnem sikerült elkerülnünk. Az APG teljesen kimaradt, két Bogyó és Babócát kaptunk ajándékba, azok terítéken voltak egy darabig. A Boribon sem rossz, de már a kicsi is nő ki belőle. Misi mókus, Micimackó jó ötlet, köszönöm!
De pl. megvettük a Narniát, a nagyobbik is rávágta, hogy unalmas. A Petson és Findusz sem igazán jött be nekik, mondjuk azt néhányszor azért elolvastuk, szerintem tök jó. Berg Judittól a Micsoda idő nagyon tetszett nekik - egyszer, azóta hallani sem akarnak róla.
Lazar Ervintol a Negyszogletu kerek erdő volt nagy kedvenc, és a Mi micsoda sorozat, amit már említettek. Micimackot olvastuk vagy kétszer, Janos vitézt probaltad? Azt is nagyon szerette, Weores verseit is. Nepmeséket pl csak elsőben szerette meg, azóta sokat kéri.
Geronimo Stilton kb 5 éves kora óta menő, Ruminit visszautasította, de Petsonekat is. Most fogom majd neki elkezdeni a Harry Potter első részét, de a fiam már nyolc múlt.
a bogyobaboca és a annapetigergo az inkább olyan 1-4 éves korosztály
leginkább a képek miatt és mert nagyon egyszerű a szöveg és a történet
alapvetően konfliktus kezelésre jó mert mindegyik történet erről szól
próbálj meg diafilmet esetleg
az egyszerre olyan mint a könyv és a film
hát ha az leköti őket
és nem hosszabbak mint egy esti mese
Azok a mesék amikben benne az a plusz, szerintem is nagyobbaknak valók.
A grimm mesékre én talán ötödikesen voltam csak rákattanva, viszont akkor egy másik világot nyitott meg előttem. Mintha ott lennék. Akkor értettem meg az olvasás lényegét.
Csak a kérdést olvastam végig, a válaszokat (egyelőre ) nem. Megértelek, kedves kérdező, és együtt érzek veled.
Elmondom javaslatom: te vagy a felnőtt. Mindenkinek meg van a maga szerepe, a gyermeki játékot alapvetően a gyermek kell irányítsa, hiszen élményeit, tapasztalatait játssza ki, ha hagyják spontán módon, szabadi játszani, ami alapvető, kisgyermekkorban.
Viszont mivel te vagy a felnőtt, bizonyos dolgokat neked kell irányítanod, ennél fogva a te értékrendszeredet is. Persze ahogy cseperednek a gyermekek, egyre inkább kialakítják a magukét. De valahol el kell kezdeni, és a szőlőnek, pedagógusnak -többek között- értékközvetítés a dolga: a saját felnőtt értékei megmutatása a kisgyermekek felé.
Nyilván rugalmasnak is kell lenned, de értéket közvetítesz, tartsd szem ellőt. A viselkedéseddel, reagálásmódoddal, és avval is, mit mesélsz.
A tiltás nehéz ügy, de valahogy megpróbáltam volna elérni a helyedben, h NE érjék olyan benyomások a gyermekeidet, melyek a te értékrendszeredtől merőben eltérnek.
Ne nézzen olyan mozgóképet, nem engedni nagyinak, mittudomén kinek olvasnia olyan mesét stb. Ha a gyerek hallott valamit, mond el, hogy "az a mese butácska, de tudok jobbat. :) " Ennyi! Határozott, lényegre törő legyél, mert a gyermek megérzi a kevésbé céltudatos felnőtt gyenge akaratát és kihasználja, 4 éves kortól!
(Persze a másik véglet se jó: nyilván diktátornak se megfelelő lenni.)
Azt mondod, nem hallgatja meg másodszorra XY Janikovszki mesét. Sebaj. Utána olvas neki más értékest, pl Lázár Ervintől. Majd legközelebb egy másik Janik. , majd egy másik Lázárt. Egy idő után újra felolvashatod, amit már olvastál tőlük. Ha leszavazzák akkor olvasol megint olyat, amit addig sosem. Elsőre általában meghallgatják, nemde? :)
Éreztetned kell velük, mi a keret! Az ég világon nincs avval baj, ha te érezteted velük, hogy "ilyen meséket olvasol, ezek vannak". Persze "szerelkezz fel" minél több, a te értékrendszerednek megfelelő mesével, hogy mindig lehessen KÖZÜLÜK újabbat és újabbat mesélned. Nyugodtan szavazzák le másodszorra, Neked ott van a következő, vadi új mese, amit még nem olvastál fel. De a TE értékrendszered szerinti "könyvtárból". :)
Különösen kisgyermekkorban kellenek az (értelmes) határok. A kisgyermek ösztönösen határokat feszeget (sőt, 4 éves kortól már inkább egyre tudatosabban), de nem tudják, hogy ha minél jobban kielégül a határtalan vágyuk, ők annál bizonytalanabbak lesznek érzelmileg, és annál kielégületlenebbek! (És elkényeztetettek.) Az értelmes határok megszabásával érzelmi biztonsága erősödik a kisgyermekeknek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!