Külföldre kivándorolt anyukák! A gyerek előtt vagy után mentetek ki? Hogy viselte a család?

Úristen, ez rettenetes, amit az első írt...

Mi Skóciába költöztünk egy éve, a gyerekek akkor voltak 5 és 3 évesek. Nem vagyunk klasszikus értelemben kivándorlók, a férjem tanul kint, ha vége az egyetemnek, visszaköltözünk Magyarországra.

Az elejét nagyon megszenvedtük, és most sem egyszerű. A férjem tanul, én takarítok hajnalban. Magyartanári végzettségem van, azzal itt nem megyek sokra, ráadásul az óvoda napi 3 óra délelőtt, így még egy kávézóba sem tudok elmenni felszolgálni. A fiam, ő a nagyobbik, elég jól veszi az akadályokat, most kezdte a második osztályt, szereti az iskolát, angolul is kommunikál már alapszinten. A kislányom ellenáll, még mindig hiányzik neki a régi ovija, az ottani barátok, a nyelv sem igazán ragad rá.

Bár már lassan kezdjük megszokni itt, nagyon hiányzik Magyarország, a család, a régi barátok. A helyiekkel nem tudunk kapcsolatot kialakítani, még mindig nagyon nehezen értjük az akcentust (a skót angol már önmagában sem egyszerű, de ahogy ebben a városban beszélik, egész UK-ben hírhedt), a többi magyarral barátkozunk, és vannak jó ismerőseink, akik Angliából vagy más országból költöztek ide. A klíma rettenetes, gyakorlatilag nincsenek évszakok, egy kezemen meg tudom számolni, ezen a nyáron hány nap volt, amikor le tudtuk venni a kabátot. A szüleim is hiányoznak, de ők jönnek 4-6 hetente.

Szóval mi már nagyon várjuk, hogy hazajussunk, reméljük, visszatekintve azt tudjuk majd mondani, hogy megérte.

Mi a gyerek előtt jöttünk ki, 5 és fél éve. Kisfiam itt született, most 14 hónapos.

Család nem örült a költözésnek, egy ideig vissza akartak csábítani nagyon. Az én szüleim jobban viselték. Ma már elfogadják, de mióta van ukona, újra feljött a téma.

Otthon mindkettőnknek volt (viszonylag) jó munkája, illetve lakásunk is volt (azon hitel). Nem csak a pénz miatt jöttünk ki. A jövőkép hiánya miatt.

Itt megtaláltuk a számításunkat, párom műszaki rajzoló, a szakmájában dolgozik. Én piackutató vagyok-könyvkiadáson dolgozom, egy nemzetközi cégnél.

Találtunk itt igazi barátokat is (spanyolok), volt kint magyar barátunk is és később testvéremék is kiköltöztek.

Mi szeretünk itt, csak a nyár hiányzik, de az nagyon! :) (UK)

Évente 1x, 2x járunk haza.

A férjem külföldi, de remélem azért releváns a válasz :) mo.-n ismerkedtünk meg aztán kiköltöztünk németoba. Még családalapítás előtt.

A férjem gépész nekem tolmács diplomám és logisztikus szakmám van, az utóbbiban dolgozom.

A bölcsi, ovi nekem itt nagyon tetszik mert rugalmas, szabadon választható hány órára viszed a gyerekeket és hány napot. Mivel vegák vagyunk nagy pozitívum, hogy lehet ételt beadni amit megmelegítenek, sokszor sajnos nincs húsmentes menüre lehetőség amit viszont szomorúnak tartok. A reggeli nagyon jó, sok zöldség, gyümölcs van és teljes kiőrlésű pékáruk.

Negatívum az hogy víz helyett valamiért azt hiszik jótékony a cukrozott 1-4 arányban higított almalé...

Azért jobb itt, mert jól keresünk, nagyon jól megélünk, van egy szép nagy házunk, jó a közbiztonság, az emberek vidámak, pozitívak, barátságosak, nem szólnak bele a másik életébe. Kiváló az egészségügy, jó az utal minősége

Ami rossz: az isitől félek mert a német gimikről csak rosszat hallottam. Sokkal alacsonyabbak az elvárások és szinte semmilyen nemzetközi alapismeretet nem oktatnak (töri, irodalom, filozófia, stb.), csak helyit és ha muszàj a környező országokét. Földrajz szintén. De olyan szinten, hogy a gimit végzett ismerőseim nem hallottak még Tolsztojról, nem tudnak a r&j-n kívül egy Shakespeare művet megnevezni, az Odüsszeia is ismeretlen számukra, Krétáról fogalmuk sincs mi a történelmi jelentőssége (sőt, többen azt sem tudták hol van), stb...

Szóval ettől nagyon tartok sajna :(

"akkor ezek szerint mégsem az általános iskolai tananyag működteti a gazdaságot.:)"

A skóciai válaszoló vagyok, de az itteni középiskolákban is hasonló a helyzet, talán nem baj, ha reagálok. :)

Nem tudom, Németországban mi a helyzet, de az az igazság, hogy nálunk - hála a szörnyen alacsony színvonalú oktatásnak - az átlagember rettentően tájékozatlan és BUTA. Noha ennek megvannak időnként a kellemetlen következményei (Brexit és társai), a vezető rétegnek nem érdeke, hogy széles néprétegeket emeljenek ki a sötétségből. Nekik megvannak a drága magániskoláik, amik valóban minőségi oktatást nyújtanak, ezekből lehet eljutni a nagy hírű egyetemekre, az itt végzettek kerülnek vezető pozícióba a politikában és a gazdaságban, de a népesség túlnyomó része számára ez elérhetetlen. Ők maradnak műveletlenek.

Pont tegnap kérdezte meg tőlem egy helyi, hogy Magyarországon milyen nyelvet beszélnek. De ő legalább megkérdezte, sokan egyszerűen elkönyvelnek lengyelnek. Tragédia? Nem. De otthon hasonló azért nem sűrűn fordulhat elő.

Utolsó, igen sajnos itt is az a helyzet, hogy az átlagember nem túl értelmes. Bár ha belegondolok, otthon sem, de ott legalább nem az oktatáson múlik. Azért ott aki gimit végzett, többnyire értelmes. Itt meg azoknak is max a 20%-a.

Ellenben a szakoktatás kiváló és az egyetemi oktatásis jó itt. Ez pozitívum.

A nyelvoktatás siralmas. Még az angollal sem birkóznak meg, második nyelv szinte szóba se jön...