Ti hogy reagáljátok le, ha a gyerek olyat tesz, amit nem szabad, és ő azt tudván tudja is? Pl. Belemossa a kezét a vizespohárba, összefirkálja a könyvét, nem hajlandó bocsánatot kérni?

2.5 éves, megy "büntiszékre",annyi percre, ahány éves,( ha elöbb eljön, újrakezdjük) utána megbeszéljük, mi rosszat tett, miért rossz, mit kellett volna máshogy, aztán ölelés, puszi és megyünk tovább.

Van mikor már magától odaül :)

1. Elveszem tőle a poharat és elmondom hogy miért.

2. Elveszem a könyvet és szintén elmondom az okot.

3. Az egyik legnagyobb nevelési marhaságnak tartom arra kényszeríteni a gyereket hogy kérjen bocsánatot. Gyakorlatilag hazugságra kényszeríted vele. Ha úgysem érez bűnbánatot akkor minek erőszakkal? Ha meg bántja a dolog úgyis odajön és bújik, engesztel és ez a valódi bocsánatkérés.

én ugyanazt csinálom (vagyis mi a férjemmel), mint a 3. válaszoló. És ugyanazt gondolom (pedagógiai és pszichológiai ismereteim alapján) a bocsánatkérésről, amit ő.

Úristen az első 2 válaszoló elég durva életet élhetett gyerekkorában, nagyon sajnálom őket. Bár az elsőről nem tudjuk, hogy ezt adja-e majd tovább, mint ahogy sajnos a második teszi.

Büntiszéket barátnőm is alkalmazta, kevés sikerrel.

Nálunk bevált, hogy szépen az ő nyelvén elmondtam neki, hogy pl. ha belemossa a kezét a pohárba tele lesz kórokozókkal és megbetegszik, ha utána iszik belőle.

A könyveit sosem firkálta,inkább csak marokra fogta a lapjait és ezzel gyűrte. Mondtam neki, hogy vigyázni kell rá, mert az úgy szép, ha nem gyűrött. Mutattam neki egy olyan lapot, ami gyűrött és egy olyat, ami nem, kérdeztem melyik a szebb szerinte. A bocsánatkérés...ha pl játszótéren véletlenül olyat csinált, ami miatt a másik gyereknek rossz érzést okozhatott, akkor oda guggoltam és megkérdeztem tőle, hogy neki hogy esne, ha vele csinálták volna ezt. Aztán megkérdeztem tőle, hogy fordított esetben neki jól esne, ha bocsánatot kérne? És pár alkalom után, ha tényleg jogos volt, hogy bocsánatot kérjen meg is tette magától, de sosem erőltettem neki.

Lassan 7 éves és nagyon ritkán van az, hogy vasszigorra van szükség.

Erre én is kíváncsi lettem volna, csak más példákkal.

Gyermekem pl.olyanokat csinál, hogy mosogatás közben amig a suroloval mosok, addig a mosogatoszivacsot leüti a földre, leírva milyen bagatell, de nekem rém idegesítő., vagy a porszivos téma: amig haladok ki más helységbe, ő a kábelnél fogva erővel visszafeléhuzza a porszívot, vagy amíg celluxszal ragasztom a porszívo csövet, elkezdi mozgatni a csövet..., pedig tudja hogy fixen akarom tartani..,(4 kéz kéne hozzá, igy a lábaimmal tartom,míg ragasztom), vagy ha meg akarom javizani egy játékát, küzd és harcol érte, hogy adjam oda, néha vissza is adom, tessék akkor nem javitom meg.., de mindig eljátsza ugyanazt, ha főzök mindenfélét kihord hogy feláljon rá tűzközelbe, pedig tudja hogy távolságot kell tartani.

Én eddig mindent félbe kell hagyjak, elterelgetni máshova.rengeteg mindent már ugy csinálok pl iratrendezés, jegyzetek hogy részére nem elérhető magasságban, de ha kilog véletlen egy papír csücske, már le is rántja az egészet...

Neki vicces hogy kutyajátékot játszik velünk.eldob valamit mert ugy is megyek érte felvenni, mert pont szükséges.

Vagy játszótérről kidobja a cumisüveget keritésen kivul, vásárlok elé ledobja a babakocsibol a nyuszit mert ugy is felveszik gügyögve neki, szoszerint azokat csinálja a felnőtekkel mint amikor mi a kutyának fadarabot/labdát dobunk, hogy hozza vissza...