Ez mit jelenthet egy gyerektől?
Egy 4 éves kislányról írok. A párbeszéd az apja és közte:
- Hol van anya?
- Nem tudom. Biztosan mindjárt jön. Felhívjam?
- Nem, nem kell. (Rám néz!) Innentől kezdve legyél te az anyukánk...
Számomra ez meglepő volt. Kívancsi vagyok anyukák, ti mit gondoltok erről. Akár mint anya, akár mint akinek mondják. A kérdéseim:
1. Jó a kislánynak a viszonya az anyjával?
Persze azt tudom, hogy nem fogja fel milyen lenne az élete az anyja nélkül. Egyértelmű. Komolyan emiatt nyilván nem is lehet igazán venni ezt a mondatot, de talán sok mindent elárul. Pl: a kapcsolatukat. Engem az lep meg igazán, hogy nem is erölteti, hogy hívjuk>nem várja az anyját. Mennyire normális ez 4 évesen?
2. Én imádom őket. Akkor ezt ő is tényleg érzi?
3. Ezt felfoghatom úgy, hogy ő is nagyon szeret?
Egyébként ő is és a húga is pici koruktól kezdve ismernek. Tehát nem egy jó nap után kimondott mondat. Elképzelhető hogy mélyről jön?
"De a véleményem meg van róla. (és az ovi, bölcsi csak a jéghegy csúcsa + bizonyíték arra, amit gondolok)"
??? ezt hogy érted?
én gyerekemnek 4 évesen közölte, hogy világgá megy, kiment az ajtón és jól bevágta maga mögött. 5 perc múlva mentem ki utána (kapun nem tud kimenni), kérdeztem, hogy itt marad-e velem, ő meg nagy kerek szemekkel nézett rám :D már nem is emlékezett, hogy elköltözött :)
ovi beszoktat nem sírt és egyébként is teléjesen jól elvan nélkülem :) kisgyermeknevelő vagyok, imádom, nem godolom, hogy elrontoittam valamit csak mert jól érzi magát akkor is ha nem vagyok ott :) sőt, büszke vagyok rá, hogy ilyen nyitott, kiegyensúlyozott :)
Én nem ítélem el a kérdezőt, bár az nem igazán "tetszik" a történetben, hogy ha valóban ő a szerető akkor hogy volt szíve egy 4 éves és egy ennél is fiatalabb gyerek apukáját "elszeretni". Szerintem önmagában emiatt a tény miatt ítélik őt el a válaszolók.
Ha ettől eltekintünk akkor viszont nem értem, miért véditek látatlanban és ismeretlenül az anyát? Nyilván amiket leírt a kérdező azok nem igazán súlyos dolgok, nem azt írta hogy verésnyomokat talált a gyerekeken vagy koszosak, elhanyagoltak. De nem hiszem, hogy leírt mindent, nyilván nem akarja hogy bárki rá ismerjen a történetből. Valamiért itt az a válaszolók beállítottsága, hogy minden anya szereti a gyerekét és minden anya jó anya. Ez nem igaz! Ha ez így lenne , akkor nem olvasnánk annyi történetet, ahol az anya eldobja, bántalmazza, megöli stb. a gyermekét. És sehol nem írta a kérdező, hogy nem próbálták meg a gyerekeket elhelyeztetni saját maguknál, de azért nem annyira egyszerű szerintem ez a dolog.
Hát, végigolvastam ezt a kis szösszenetet.
Érdekes, hogy felbbebent a fátyol, a te szerepedről is. Nem ártott volna ezzel kezdeni. Itt ástad el magad a válaszolók előtt, amikor nem voltál őszinte.
Azt látom, hogy téged elvakít a szerelem, apukát is, a különválás sok ellenséges érzelmet hozhat a felszínre, túlozhat ő is(ki tudja mennyire?), ráadásként gyeremektelen vagy, és nem élted az ő életüket.
Amennyiben nem testi, vagy lelki bántalmazásról van szó(rossz napok?rosszul rögződött nevelési elvek?vagy csak egyszerűen te nem így csinálnád???), nem értem, hogy miért kotyogsz bele a dolgokba.
A fiatal, rózsaszín, gondtalan szerelmes kis világodból könnyü.(Mert egyedül 2 gyermekkel sok problémát képes felülmúlni.)
Hah, még annyi, hogy apa révén nincs "jogod" hozzájuk. Akármit is hiszel.
Szia! Nem olvastam végig a többi választ.
A gyerekek néha mondanak ilyesmit, valószínű nagyon kedvel téged a kislány, és ezt így tudta éppen kifejezni.
Iskolában dolgozom, nekem is mondta már ezt kislány, nevetve elintéztem azzal, hogy szerintem nem örülnél sokáig a cserének. Felnőttként talán fura, de nem kell mögé gondolni semmit az ilyen kijelentéseknek.
Jaj, mégis végigolvastam, 37-es vagyok. Azt hittem, babysitter vagy, vagy ilyesmi, így válaszoltam előbb.
Szóval te vagy az apuka mostani párja.
Na akkor újra: szerintem nagyon megkedveltek téged a lányok, ami jó. Az anyukájukkal lehet nem olyan "buli" lenni, mert esetleg egyedül neveli a két gyerekét, közben dolgozik, tiszta stresszes, minden egyéb. Könnyű így ítélkezni felette. Ő az anyukájuk akkor is. Írhatod, hogy a válaszolók nem empatikusak veled. De te empatikus vagy az anyukájukkal?
Örülj neki, hogy ilyen jó a viszonyod a gyerekekkel, és legyen elég ennyi.
Pontosan. Azt írtuk legtöbben egyébként, hogy ennyiből nem lehet következtetni, nem azt, hogy az anya jó, vagy rossz, hiszen nem tudhatjuk. A nagyobb probléma az, hogy a kérdező mégis próbálja ezt kierőszakolni. Ő lát valamit, érez, megpróbálja ezért az anyát rossz színben feltüntetni. Egyrészt: minek? Másrészt: nem tudhatjuk, igazat mond-e a kérdező és nem is kell tudnunk, nekünk nem kell ítélkezni. És bizony neki sem kéne, de ez van. A kérdésre válaszoltunk, csak neki nem felelt meg, mert nem szidtuk vele az anyát, ennyi.
Továbbra is az a válasz, hogy ennyiből nem lehet következtetni. Ez nem szeretőség kérdése.
Nem elég h te vagy a szerető, magad mellé állítod az apukát, de még a gyerekeket is el akarod teljesen venni az anyjuktól? Csinálj magadnak. Könnyű olyan mostohának lenni aki mindent megenged a gyerekeknek, h minél jobban magadhoz kössed őket. Később is ez lesz? Mindig ilyen "jófej" leszel? Akkor is amikor határokat kel szabni? Vagy akkor már mosod kezeid...mondván nem a te gyerekeid.
Szánalmas vagy, apukát elvetted,a gyerekeket hagyd békén. De majd talán a rózsaszín köd után apukának is feltűnik milyen kígyó vagy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!