Hol találok arról valamit hogy milyen lehet felnőni második gyermekként?

Nemhiszem hogy korrekt irásokat találnál mert nagyon változo.

Bnőméknél pl a nagyobbat nem készitették fel, örök elnyomott érzete maradt, es kisfelnőtten is elnyomhato, önbizalomhiányos jellem, mig a kisebb eleve bekeszuletett szoval nem uj helyzet volt neki a testvér ami törést okozhatna hanem neki természetes volt es celtudatos, mindenkin átgázolo karrierista lett.

Szoval pont a nagyobbat kéne félteni szerintem.

*beleszületett.

Bocsi

Hiba lehet talán a kivétlezés.

Mindkettejüknek egyformán illene mindenből részesülni.ők ketten egy egész már.

Szerintem a te gyerekeidnél nem biztos hogy a nevelés miatt különbözőek, valószínű hogy az alaptermészetük is más.

Elég sok hibát el lehet követni mindkét gyereknél.

Az első gyereknél ugye még tapasztalatlanabb az ember, ezért több hibát elkövet, pl. túl szigorú, túlfélti a gyereket, amikor már nagyobb a gyerek nem akarja elengedni sehová, ezért a gyereknek kell kiharcolnia a dolgokat magának, ez sok vitához vezethet a naggyal, emiatt úgy tűnhet a szülőnek hogy a kisebb könnyebben kezelhető, pedig csak arról van szó hogy a picinek nem kellett kiharcolnia a dolgokat, hiszen a nagy már megtette.

A második gyerekkel ami hibát el lehet követni pl. hogy mivel ő a kicsi, a szülő őt többet szeretgeti, babusgatja, jobban védi a picit, merthogy a nagy már nagy, önálló, úgy gondolja ő megoldja egyedül is a dolgokat, ezért a nagy háttérbe szorítva érezheti magát.

Akárhány gyerek van egy családban, akármennyire „ugyanúgy” nevelik őket, mégsem lehet azt mondani, hogy ugyanolyan körülmények között nőnek fel. (Ezért baromság, mikor valaki azzal jön, hogy mindkét gyerekét ugyanúgy nevelte – bár nyilván a nevelési alapelvek lehetnek ugyanazok, a család már nem ugyanaz mindkét gyereknél.)

Hiszen – ahogy előttem is írták – egyrészt ti is gyakorlottabbak, lazábbak lehettek már sok mindenben (ha másért nem, csupán azért is, mert kétfelé oszlik a figyelmetek), tehát ti sem ugyanazok a szülők vagytok, mint az első gyereketeknél, másrészt egy második (x.) gyereknek az a normális, amibe beleszületik, vagyis hogy ő sosem volt egyedüli gyerek, neki mindig is volt egy testvére.

Nem tudja, ezért nem is hiányzik neki, hogy egyedüli gyerekként kezeljétek. Ezért ez inkább a legnagyobbnak tud egy családban gondot okozni, neki kell feldolgoznia, hogy az egy darabig csak rá jutó szülő figyelem megoszlik.

A nagy általában a felelősségteljes, „okos” stb. szerepet tölti be a kicsi mellett, aki viszont cserébe a „kis cuki”, akit mindenki tutujgat, ugyanakkor a fent írtak szerint már sok dolgot lazábban kezeltek vele kapcsolatban (ami tök jó), ezért szoktak a 2. vagy x. gyerekek vagányabbak lenni.

Szóval ne aggódj, a 2. gyerekednek az a normális, hogy ő a 2., s ha szeretitek őket (nem kivéleteztek, hasonlígattok, versenyeztettek folyton), akkor mindenki elfogadja a szerepét a családban, és nincs ebből semmi probléma.