Komolyan probléma, ha az okkal hisztiző gyermekemet nem zárom be a szobájába, hanem foglalkozom vele és megpróbálok rájönni, mi a gondja?

Azt nem értem, hogy ha van egy vendéglátó, aki "megsértődne, ha nem mennénk" és ilyeneket csinál, tehát tudható róla, hogy bunkó, ahhoz minek mentek egyáltalán el?

Mert a téma lehetett volna a súlyod, a hajszíned, a politikai nézeted, a végeredmény ugyanez lett volna. Miért barátkozol valakivel, vagy adsz egyáltalán a véleményére, ha ennyire nem jöttök ki?

Szerintem nagyon jól csinálod! Ugyanezzel a megértő-problémafeltáró-támogató módszerrel csodákat lehet tenni az egyébként dackorszakos 3 éves kisfiammal. Én meg szoktam ölelni a legnagyobb hisztije kellős közepén, Ő pedig egy pillanat alatt elernyed a karjaim között, és higgadtabban elmondja, mi is konkrétan a baja. Egy-egy nagyon durva hisztije végződik úgy, hogy beküldöm a szobájàba pl. ha egymásnak esnek a tesójával, de akkor mindkettő megy a szobàjába, ilyenkor kifejezetten hasznos a szeparálás.

Hagyd a csudába ezt a bizonyos vendéglátódat!

Szerintem nem szép dolog kérés és kérdés nélkül oktatni az embert arról, hogy nevelje a gyerekét.

Mondjuk nekem van olyan ismerősöm, akit kerülünk. Én egy szót sem szóltam, mert nem akarok kellemetlen helyzetbe kerülni, de az igazság az, hogy ő is ilyen szövegeket tolt, hogy ezért meg azért csinálja úgy, meg ez működik, a valóság meg az, hogy ha a gyereke a környéken van, akkor semmit nem lehet csinálni, mert különben hisztizik és vagy körülötte forog a világ, vagy nem is szükséges, hogy körülötte forogjon szószerint, akkor is ülhetünk kukán, nehogy a gyerek újra rákezdje. Hát én nem így kívánom eltölteni a szabadidőmet, úgyhogy nem járunk hozzájuk és őket se hívjuk. Valószínűleg nem én vagyok a helikopter, mert a többi közös ismerősünk is így van vele. Persze ő pedig meg van róla győződve, hogy ő kezeli jól a hisztit, vagy urambocsá' nem is hiszti az.

Én is eljöttem volna, és nem is mennék oda többet.

Nekem nagyon hisztis a gyerekem, most vizsgálják, hogy autista-e, de én lassan már sehova nem megyek,mert mindenhol bírálnak emiatt.

Én totál ki vagyok emiatt akadva, senkinek semmi köze hozzá, hogy ki hogy neveli a gyereket.

Ez a módszer kb. a hitleri Németországban terjedt el, ahol tökéletes állampolgárokat és katonákat akartak nevelni, ha rossz, büntesd meg, de még ölelni is tilos, nehogy valami kötődés alakuljon ki anya-gyerek közt, mert akkor nem lesz mintakatona.

(A család fontosabb lesz, mint a haza.)

Azóta ezt a módszert már felülbírálták, én őszintén sajnálom azokat a gyerekeket, akiket így nevelnek.

"ha rossz, büntesd meg, de még ölelni is tilos, nehogy valami kötődés alakuljon ki anya-gyerek közt,"

Ne haragudj, de attól, hogy nem hagyom szó nélkül, uram bocsá' még következménye is van annak, ha rosszul viselkedik, még nincs ridegtartásban a gyerek. Mi kifejezetten bújós, ölelgetős család vagyunk, a gyerekeink rengeteg gyengédséget kapnak, de ha kihúzzák a gyufát, annak olykor bünti a vége. A legtöbb családban, akiket ismerek, hasonló a rendszer, és mindenhol normálisak a gyerekek.