6 éves kisfiú nem tud veszíteni társasjátékban. Hogyan segítesek neki? Vagy majd kinövi?

Nem ismerlek, nem tudom hogyan viszonyulsz hozzá, és mik az elvárásaid. Én kis unokaöcsém hasonló, bár ő nem kap dührohamot, de elsírja magát ,ha veszít egy pariban, pedig elég jól játszik. Nála azt vettem észre, hogy a szüleitől túl nagyon az elvárások, mivel amúgy az átlagnál okosabb kisgyerek, még többet várnak el tőle, és teljesítési kényszere van. Erről akkor győződtem meg biztosan, amikor a nagymamája (tehát a sógornőm anyja) mutatta a kis írásfüzetét, hogy milyen szépen ír már 6 évesen, és az anyukája szerint meg csúnyán ír. Én is azt gondolom, hogy a korához képest szépen kerekíti a betűket, nem lehet elvárni fél év iskola után, hogy tökéletesen írjon, de az anyja mégsem dicséri meg, hanem többet vár.

Nem állítom, hogy hibázol, de próbálj meg a dolgok mögé nézni, hogy miért lehet ilyen. Ha nem Te, akkor lehet az iskolában kényszerítik a teljesítményeken felüli dolgokra.

Mi is hasonló cipőben járunk/jártunk 7,5 éves kisfiammal.

Ő is dührohamot kapott ha nem nyert, csapkodott, duzzogott. Nála sajnos ez a suliban is előjött, ha valami nem sikerült neki ott is hisztizett. Hiába beszéltem neki, nem igazán láttam változást, ezért pszichológushoz fordultunk segítségért. Ő mondta, hogy ebben a korban még nem mindegyik gyerkőc képes a dühét, az indulatait, az érzéseit megfelelően kezelni, és ebben nekünk kell segíteni neki. Rengeteget kell vele játszani olyanokat, amik türelemre tanítják. Mi sokat kártyázunk (uno és solo), társasjátékozunk, marokkó is nagyon jó. Nagyon fontos, hogy soha ne engedjük direkt nyerni. Én eleinte mindig megkérdeztem Tőle, függetlenül attól, hogy nyert vagy vesztett, hogy mi változott. Mondtam neki, hogy nem lett neki se jobb, se rosszabb, nem szakadt le az ég, nem lett okosabb, nem lett butább, ..... ez csak egy játék.

A fiam is hasonló, bár ő nem dühöng, de zavarja, ha nem ő nyer. Igaz, ő már 8 éves, egy ideig tűri a dolgot, de ha mondjuk játszunk valamivel három kört, és egyikben sem ő nyer, akkor elkezdi mondogatni, hogy "én sosem nyerek, mert én béna vagyok" és megsértődik. Játszik ugyan, de látszik, hogy halálosan meg van sértve. Volt, hogy előadta az "akkor én inkább nem is játszom" műsort, de ezt nem engedjük neki, mert szerintem egész egyszerűen nem való a többiekkel szemben, hogy amikor nem ő áll nyerésre, akkor otthagyja a játszmát, elrontva ezzel a többi játékos szórakozását.

Én néha-néha hagyom azért nyerni is, bár van olyan játék, amiben egyébként simán legyőz mindenkit, szóval nagyon hagyni sem kell, de azért ha mást játszunk, van, hogy kicsit rásegítek az ő győzelmére, csak hogy neki is legyen sikerélménye. Úgy gondolom, ilyenkor is lehet példát mutatni, mondjuk azzal, hogy én nem sértődök meg, ha veszítek :) Egyébként meg tényleg sokat javult már, jobban kezeli az ilyen helyzeteket.

Csak tényleg nem szabad ráhagyni, meg kell vele beszélni újra és újra, hogy nem győzhet mindig ő, és nem való dühöngeni, ha éppen vesztésre áll. Egy idő után majd megtanulja kezelni az indulatait, de ehhez az is kell, hogy legyen lehetősége ilyen helyzetekkel szembesülni.

AZ öcsém volt ilyen ovis korában, rettenetes volt, komolyan... :D

Emlékeim szerint szépen kinőtte iskolás korára, felnőttként pedig már nem szokása hisztizni, ha veszít, akkor se. :)

Ez Nálunk is így van a kisebbiknel.nem viseli jól a vereséget.ha nem O nyer csapkod,vagdal.Én már mindent kipróbáltam,már nem tudok vele mit kezdeni.oviban is egyedül ez a baj vele.amugy egy nagyon aranyos,kedves,önzetlen kisgyerek.most kezdi majd a sulit,tartok tőle,hogy ott is így fog reagálni a kudarcokra.ha nem sikerül szépen leirnia egy betűt akkor az egész lapot osszegyuri és kidobja.pedig nagyon okos,fejben ezres szamkorben számol és nagyon várja az iskolát.

Külső segítséget már Én is gondolkodtam.ha úgy látom nem javul a helyzet és ez hátráltatja az iskolában elviszem psziologushoz.addig pedig próbálok nyugodt maradni és ép érvekkel meggyőzni.

Pl ha valami miatt kiakad és levag egy hisztit,akkor büntetést kap és ha lehiggadt attbeszelem vele,hogy akkor szerinted megérte e a felesleges balhé.mit értelmét el vele.

Most már annyit elértem,hogy mikor kezdi a hisztit határozottan megkerdem,hogy mit fogsz ezzel elerni???válaszol,hogy semmit.akkor folytatod? És néha már így meg lehet fogni,hogy kibontakozzon a dolog.talán ez a módszer segít majd.remélem.

És szerencsére amúgy is nagyon türelmes ember vagyok.nehéz kihozni a sodrombol és sosem voltam az az agyunutlek típus.inkább figyelemelterelés parti vagyok.