Após miatt van?

Érdekes dolgok ezek! A fiam dédnagyapja elég "nehéz" ember. Látom rajta, hogy csak a hibáit keresi az unokájának. Nem tartja normális gyereknek. Ha hozzá megyünk, de csakis akkor, tiszta debilként viselkedik a gyerek. Én is csak pillázok sokszor, hogy ez az én gyerekem?

Ez 1,5 éves kora óta így megy. Most 3,5 éves.

A 2.5 éves gyerek természetesen a te rejtett ellenszenvedet veszi a kis antennájával, nem bocsátkozik ritkán látott emberek személyiség-elemzésbe. Látszólag mosolyogsz, kedves vagy velük -és mélyen utálod. A gyerek MINDKETTŐT veszi!! - a pszichológusok kettős kötésnek nevezik. Ez okozza a kisgyerekben a lelkitörést és ezáltal a sírós viselkedést.

A szerencse, hogy ez csak ritkán van. Ezért nem lesz következménye a jövőre nézve.

Nem kell vele foglalkozni, a felnőtteket nem lehet megváltoztatni (csak ha maguk nagyon akarják, akkor változik egy felnőtt)

Nálunk is csak fényképről tetszenek az unokák az egyik nagyszülő párosnak.

Amikor élőben kellene velük foglalkozni, ez sem jó, az sem jó.

Érdekes, a másikat se látja sűrűbben a legkisebb, tőlük mégsem fél, mert ők legalább próbálkoznak vele kommunikálni és nem úgy néznek rá, hogy "na megint nem tetszem neked jajaj de rossz is nekem miért vagy velem ilyen gonosz kisgyerek megbántod a nagyszülődet ide se jövök többé" (ezek vannak az arcukra írva).