Hogy vehetném rá 21 hónapos lányom, hogy elmondja, mi bántja?

Egy 21 hónapos kisgyerek még nem képes elvont dolgokat megfogalmazni! sem szellemileg, sem pedig a beszéd árnyaltságában, szókincsében nem áll azon a szinten, hogy számára megfoghatatlan dolgokról árnyaltan beszéljen! Erre még egy 4-5 éves se képes. Amit leírsz, lehetséges, hogy a kistesó érkezése miatt érzett testvérféltékenység jelentkezése. Nem csoda, ha megviseli a kislányodat, hogy osztoznia kell egy új emberkével a szereteteken, nem jut rá annyi idő, amennyi eddig, akárhogy is szeretnéd. ez nem paranoia, hanem normális viselkedés az eddig egyedüli gyerek nehezen viseli, hogy nem csak vele foglalkozik mindenki. Ennek megoldása lehet az, hogy az ő szintjén bevonod a pici gondozásába (sokkal több dolgot meg tud csinálni, mint gondolnád!), amikor a pici alszik, külön csak vele foglalkozol. A játékon keresztül lehet levezetni, "kijátszani" azokat a félelmeket, amik őt nyomasztják és még nem képes megfogalmazni. Sőt! ha érzi, hogy nem szorul teljesen háttérbe, neki is jut belőled annyi, amennyire neki szüksége van, lehet, hogy a félelmei elmúlnak. Egyébként kisgyerekeknél a játékterápiát szokták használni lelki problémák felfedésére, feloldására a szakemberek is. Emellett a racionális érvek hatásrtalanok egy kisgyereknél a belső feszültség leküzdésére...sokkal többet ér, ha érzi, hogy továbbra is ugyanúgy szereti őt a környezete, mint a kistesó érkezése előtt. Ezért, ha látogatók érkeznek, ők se feledkezzenek meg róla se! először vele foglalkozzanak és ne rögtön a picivel! Sőt, ne arról kérdezzék, milyen a pici, hanem az ő kis világával...lehetőleg ő mutathassa meg a picit is, amikor már kiélvezte a vele való foglalkozást. Szóval ha ő nappal kiegyensúlyozottnak is látszik, sok kétség gyötörheti, amit nem észérvekkel, hanem sok-sok türelemmel, törődéssel lehet feloldani... 4 gyerekes, pedagógus anyuka