Az ilyen gyerekek, milyen nevelést kapnak?

Jaj, ebből ekkora ügyet csinálni... Nagyapámék a harmincas években, kisiskolásként azzal szórakoztak suliba menet, hogy az egyik pincében dolgozó cipészhez bementek, letolták a gatyájukat, meglóbálták a seggüket, aztán elfutottak. Szerinted a szüleik tudtak erről? Erre tanították őket otthon? Ugyan már, csak jó volt nekik a felnőtteket bosszantani, és még gyerekek voltak.

Én egyszer azt mondtam az óvónénimre négyévesen, hogy "vén boszorkány". Erre behívatta anyámat, hogy milyen tiszteletlen vagyok. Utólag, már felnőtt koromban mondta el anyám, hogy közben magában végig röhögött. Ja, amúgy mindkét szülőm pedagógus, mondtak már nekik cifrábbakat is, és pont azon röhögött anyám, hogy milyen óvónő az, aki egy ilyet nem tud lerendezni a gyerekkel, hanem megsértődik, és behívatja a szülőt.

A gyerekek ilyenek, fogadd el. A memóriáddal meg csinálj valamit, mert egyszerűen nem hiszem el, hogy te olyan hű de nagyon tisztelted az idősebbeket kisgyerekként. Annyi ilyesmit művelnek a gyerekek... Csak általában nem a szüleik előtt.

Ekkora provokatív kérdést is rég láttam már.

Mégis mi a célod ezzel a kérdéssel? Mit kéne mondanunk, nekünk, válaszolóknak? Már tudom: Minő neveletlen kölykök! Ily szörnyű, s megbocsájthatatlan tettet is csak egy vérbeli pszihopata tehet! Pokolra fog jutni, magával, az ördöggel fog táncot járni! A Pokol kilencedik bugyrába fog jutni, Lucifer mellé! Javaslom, hogy legközelebb ugorj át a ketítésen, s keverj le neki egyet-kettőt!

Komolyan, ennél nagyobb problémád sosem legyen az életben! Tegnapelőtt egész munkaidő alatt ezen a témán rágódtál, s milyest hazaértél, nyomban kiírtad, hogy együtt szörnyülködhessünk! Ez aztán a tartalmas élet! Gratulálok hozzá! ☆☆☆☆☆

Én csak annyit írok, hogy majd rájössz ha neked is lesz gyereked, hogy nem minden esetben a szülő hibája, ha egy-egy ilyen megjegyzést tesz a gyerek.

Van aki olyan környezetben él, ahol nap, mint ezt hallja, de olyan gyerektől is hallhatod, akinek a szülei nem beszélnek otthon csúnyán. Valakitől hallja az oviban, és megtetszik neki a szó. Fogalma sincs mit jelent, de mondja. Aztán hall valami újabb jó hangzású szót valamelyik ovis társától és azt mondogatja. Az előzőt meg elfelejti. És ez így megy tovább és tovább és tovább...

A szülei pedig mindig igyekeznek türelmesen elmagyarázni, hogy miért nem illik/szabad egy-egy szót használni.