Meg tudja találni egy 3 éves gyerek a határt a felesleges durvaság és az önérvényesítés között?

Talán nem jó a kérdés, de nem tudom jobban megfogalmazni. Én mindig is csendes, konfliktuskerülő ember voltam, inkább hagytam, hogy másnak legyen igaza, de nem szálltam szembe vele. A férjemnek szerencsére nincsenek ilyen gondjai, és most arra neveli a kisfiúnkat, hogy védje meg magát, ne hagyja, hogy sérelem érje. Most kezdjük az ovit, és attól félek, hogy ő még nem tudja, mikor érdemes ténylegesen a sarkára állni, és ő lesz a "rossz gyerek" a csoportban. Sajnos a játszótéren sokszor túl erélyes, szerintem kifejezetten erőszakos, de a férjem úgy látja, hogy csak életrevaló. Engem zavar pl, ha egy másik gyereket fellök, mert az megfogta az ő vödrét, a férjem szerint viszont rendben van, vigyázzon a holmijára, és tanulja meg a másik, hogy el kell kérni. Szerintetek lehet gond az oviban?