A szülő mivel tudja elérési, hogy tekintélye legyen a gyerekei előtt?

Lefognak pontozni, de nem érdekel más véleménye:

Szóval, én igen is adok seggest, kézre csapást.

Van, hogy felemelem a hangom és van, hogy ordítok is.

Mindegyik akkor jön "szóba", amikor már igen csak a végstádiumba vannak.

Nem ordítok és nem is kapnak azonnal seggest, de ha már 50×-re se értik meg, hogy mit lehet és mit nem, akkor előfordul az e fajta nevelést.

A nagyobbik gyerekem megtapasztalta már, hogy milyen fél óráig a fal felé nézni térdelve. Egyszer kellett csak így megbüntetnem és azóta visszafogja magát.

Emellett. nyilván következetesnek kell lenni. Ha valamit megengedsz neki vagy nem foglalkozol azzal, hogy csinálják(pl. konnektorba nyúlkálni), akkor ne csodálkozz és ne büntess, ha megteszik.

Csak következetes viselkedéssel és példamutatással.

Ha beígérsz büntetést/jutalmat, az meg is lesz. Vagy pl. te sem beszélsz csúnyán, ne teszel olyat, amiért őt megbünteted. Ne ígérgesd a büntetést, hanem add, különben tudják, hogy nem komoly.

#3-as válaszolónak üzenem, hogy lepontozva nem feltétlenül a véleményed miatt leszel, hanem amiatt, hogy valamit nem jól csinálsz, ha a gyereknek 50-szer kell szólnod, és akkor sem figyel rád, és muszáj vagy rácsapni, hogy észrevegyen...

[A konnektorokba tehető gyerek-védő-vakdugó pedig néhány forintos tétel, emiatt soha nem keverednék konfliktusba a gyerekkel, mert pár forintért megelőztem kiskorában...]

Egy gyerekkel NAGYON következetesen és sok szeretettel kell foglalkozni. Ki kell jelölni a határokat, és azt következetesen be kell tartatni.

"A nevelés nem csak elveken és okos taktikán múlik, mert elsősorban a lényünkkel nevelünk. A nevelés: titkos metakommunikáció. Ami jó benned és tiszta, és ami rossz és koszos, továbbadod. A gyerek remegi félelmeidet, aggódja az aggodalmaidat - de éli a nyugalmadat és derűdet is - ha valódi."

>Müller Péter<