Mit gondoltok, jól tettem, hogy "jegeltem" a barátságot az alábbi esetben? Mit tennétek a helyemben?

Teljesen nem is tudnánk elkerülni egymást, mivel a lányaink csoporttársak az oviban, és közel is lakunk egymáshoz, nem is ez a célom, de úgy döntöttem, jobb ha megtartjuk innentől a két lépést. Egyik oldalról sokszor segített nekem, igyekeztem ezeket viszonozni is, bár volt egy olyan fura érzésem, hogy igazából csak lekötelezni akar ezekkel a dolgokkal. Végül már zavaró lett, hogy helyettem akar intézkedni az én lakásomban, az én ügyeimben. (Pl. jelentkeztem egy képzésre, ki akarta helyettem fizetni a hátam mögött)

Másik részről meg számos alkalommal lejáratott a stílusával idegenek és más barátaim előtt, és ezek miatt telt be a pohár. Pl. Náluk voltak a gyerekeim, hetekkel később kiderült, hogy a lányomat elfenekelte. Volt már, hogy az én orrom előtt is leordította a gyerekem fejét, mert "segít nekem" megnevelni őket. Tudnak kiakasztóan viselkedni, tény. Idegenekkel konfrontálódik szükségtelenül, alpári stílusban.

Mindezeket vele is közöltem egyébként, most én nagyon rossz ember vagyok.