Meseolvasás 4 évesnek (tudományos szemmel), de hogyan? Mi a legjobb?

Bizony, együtt, és mindent!

Estefelé, ha már nincs dolgom, mesekönyvből mesét olvasok a 4 éves lányomnak, képeket nézegetünk, a kistesó is odajön, sőt a lányom neki is szokott "olvasni" mesét engem utánozva, meglepően választékos szókinccsel adja vissza a már többször hallott meséket.

Esténként meg elalváskor a sötétben az ágyuk szélén ülve fejből mondok mesét, ezekben általában ők a szereplők, majd altatót dalolunk, imádkozunk, ez az esti ceremónia.

Nekem a könyvből mesélésnél nem a képek a lényeg, hanem a szókincsfejlesztés, olyan szavakat, kifejezéseket tanulnak meg, amit a hétköznapi életben ritkán használunk, nincs olyan sok kép egy-egy meséhez illusztrálva, hogy attól ne nőne a fantáziája, nem képregények ezek. Néha kell is, amikor új dologról van szó, pl. egy mesében a páva szerepelt, a lányom megnézte a képen, hogy néz ki a páva, mert még sosem látott ilyet.

Hátrányok nincsenek, csak előnyök vannak abban, ha az anyuka mesél, akár fejből, akár könyvből, mindkettőre szükség van.

"Tudományos szemmel" nem a vizualitása fejlődik, mert az inkább kirakózás, rajzolás közben alakul, hanem a fantáziája, képzelőereje, szókincse, kifejezőkészsége, beszédkészsége, memóriája stb.

Tudományos szemmel.....ez a mai világ mindent tudományosan közelít meg. Ahogy a gyerek szeretné.

A 2 évesem a képeskónyveket szereti, a 4 évesem pedig azt, ha én mesélek neki kitalált mesét, de úgy, hogy ő mondja meg, hogy miről szóljon. Általában a napi tórténésekre aktualizált mese lesz belőle.

Szerintem nem az esti mese milyensége fogja meghatározni a gyerek vizuális és egyéb fejlődését.

Ő mit szeretne?