Hogyan kerülhetnék közelebb a lányomhoz? Nagyon apás, pár óra után sír az apja után, nem akar velem lenni.

Ez még változhat.

Viszont vigyázz azzal, hogy ugyanúgy neveled őket. Két gyerek, két személyiség. Ami az egyiknek megfelelő, a másiknak nem biztos.

Kicsit elfacsarodott a szívem, ahogy olvastam a soraidat, érződik belőlük a fájdalom, amit átélsz. Pedig szerintem ezt a dolgot lehetne máshogy is nézni, pláne, hogy a nagyobbik lányod meg imád. (Tényleg, ő hány éves?) A kicsi viselkedése számomra egyetlenegy dolgot üzen: hogy szuper apuja van. Ezért adj hálát a sorsodnak, szerintem ez elég ritka. Az pedig, hogy te úgy érzed, ugyanúgy viselkedsz mindkettővel, az csak a te olvasatod. Vannak nagyon érzékeny gyerekek, és a kisebbik radarja lehet, hogy épp csak annyit jelez, te előbb voltál a nővéréjé, mint az övé, ezért húz inkább apához. De lehet ezer más magyarázata is. Ahelyett, hogy szomorkodsz, inkább örülj nagyon, hogy ilyen klassz család vagytok, és szeresd nagyon a kicsit akkor is, ha néha megbánt a viselkedésével. Az is lehet ám, hogy sosem múlik el ez az erős kötődés, de attól még téged is szeret! Ugyanakkor egyik napról a másikra meg is változhat.

Nem gondolom, hogy rosszul csinálod, azt meg főleg nem, hogy utálna. Csak apát valamiért még nálad is jobban szereti.

Jókat írtak a többiek, egyetértek, tuti hozzád is kötődik.

Viszont ez hogy győzködünk sztem neked nem elég, lehet nekem se lenne az.

Én beszélnék az ovipszichológussal. Ő tud segíteni, 'felméqheti' a gyereket, hogy van-e alapja a félelmednek.

Nekem eszembe jutott a fordított tesóféltékenység is, hogy azt hiszi, hogy a nagyobbat jobban szereted, így dacol ellened.

Ha 1anya vmit érez, ott biztos van is vmi, és ha ennyire fáj, nyugtalanít, akkor utána kell járni.