Ti elengednétek a helyemben?

Anyósom nem az a mintanagyi, kb 20 percre lakik, de sosem jön, sosem segít, nem érdeklődik. Csak a szülinapokon, karácsonykor találkozunk. Az első gyereknél még próbálkoztam bevonni őt, hívogattam, küldtem neki képeket, beszámoltam, ha volt valami újdonság, de őt nem igazán érdekelte, így a másodiknál már nem töröm magam, 5 hónapos, és kétszer látta. Ha jön, akkor kb végig csak fényképeket csinál, aztán azt kiteszi a facebook-ra, mintha napi kapcsolatban lenne a gyerekekkel. Ha a lányom mesél neki valamit nem figyel, sosem játszik vele, igazából fogalma sincs, hogy mit tud, mit szeret, stb. Eleinte bántott, de most már nem érdekel, túl vagyok rajta, én is nagymama nélkül nőttem fel, és nem haltam bele. A lényeg, hogy most el akarja vinni a munkahelye mikulás ünnepségére, ő maga mondta, hogy azért, hogy meg tudja mutatni a kolléganőinek, nem azért, hogy a gyerek jól érezze magát. Én nem szívesen engedném el, mert képmutatásnak tartom, hogy még a játszótéren sem volt vele soha a 4 év alatt, és most oda elvinné, de közben meg a gyerek élvezné ( talán, bár szerintem egy kicsit félne, hiszen nem érezné vele biztonságban magát, meg amúgy sem szereti a nagy tömeget), meg hát nehogy már én legyek az aki közéjük áll. A férjem szerint, aki amúgy nem szereti igazán az anyját, mert anyának sem különb, túlreagálom, és el kéne engedni. Nem tudom mi a helyes, szerintetek?