A saját gyerekkorodból milyen varázslatos játékmotívumokra emlékszel?

A nagypapám mesélt nekem manókról, akiktől nem féltem,ellenben a szobában lévő kályha lángjától nagyon. Akkor arra azt mondta, azok is manók:)

Ezt sosem felejtem el:)

én a tesommal játszottam me, dehát gyerek voltam, így nem szép a vége..

de szóval egyik elalvás előtt magamban dohogtam valamin, megkérdezte kivel beszélek. erre improvizáltam, hogy egy manóval. rögtön odanézett,mondta nem látja. közöltem, hogy csak én láthatom.meséltem róla egy keveset. elaludtunk.

következő este kérdezte, hogy most nem beszélsz a manóval? de valahogy akkor is dühösen feküdtem ágyba(én nem tudom mi húzott mindig fel gyerekként..)szóval hirtelen azt mondtam neki, nincs is manó, csak én találtam ki, hagyjál.és elaludtunk.

így visszagondolva lehettem volna érettebb agyú, hogy felfogom, hogy ő valóban még hisz ezekben a dolgokban, mert csak másnap esett le, hogy totál elhiszi. és felnőtten meg sajnálom azt a kislányt.

két év van köztünk csak.

Aki "meghalt" a játékban, az élesztőt kapott és minden ment tovább, persze nem ettük meg, ott se volt, csak hallottuk a szót. Azt hittük tényleg, hogy az élesztő (sütéshez) jó erre. :)

Volt sok varázsigénk is varázsmozdulatokkal, mindenre volt valami.

A járda repedések ismerősök :D

Általános iskola alsó tagozatában volt egy pályánk,amire bikafejek voltak festve,amolyan chicago bulls utánzat. Ha arra ráléptünk a küldetéseink alkalmával,akkor máshova teleportált minket. Vagy volt egy furcsa mászókánk talán csiga formával. Az volt a várbörtönünk. S ha más küldetés,akkor kellet fedőnév is! Én általában RDA (Richard Dean Anderson alias MacGyver) voltam lány létemre vagy DJE (David James Elliot alias Harmon Rabb a JAG-ből). Lehet,hogy beléjük voltam zúgva 10 évesen?! :D