Szerintetek sem lehet megoldani 3-4 óra távollétet 2 kisgyerek mellől? (1,5 és 3,5 évesek)

Igen, nekem is az az érzésem, hogy nem akar elszakadni tőlük, csak nem meri belátni. Nem avatkozok bele, csak nagyon meglepő számomra. A barátnőm és korábban sokat játunk együtt ilyen helyekre.

Ez már nem az első eset amiről arra a következtetésre jutottam, hogy túlságosan kötődik a gyerekekhez. Mondjuk inkább így legyen valaki a gyerekeivel, minthogy lesz'ja. Gyakorlatilag ha én megyek az jó, de ő kimozdulni sehova sem "tud", pedig neki van segítsége is.

Nem fogok beleszólni, de az biztos hogy számomra ez nem normális. :-(

Akkor lehet, hogy félreérthetően fogalmaztam, mert pont, hogy arra akartam rávilágítani, hogy megbízható a féjre, és szerintem símán rá lehetne bízni a gyerekeket arra a kis időre.

Érdekes ez a kötődés amit írtál. Nagyon kötődöm a gyerekeimhez, és nem hinném hogy csökkene ez a kötődés, ha 4 éve először egy délutánon elmennék szórakozni. Ráadásul direkt korai időpontot néztem, de egyébként később is lenne időpont.

Itt inkább azon vagyok meglepődve, hogy valakinek 2 gyerek mellé állandó segítség kell -habár ez nem volt a kérdés része- és teljes mértékben aláveti magát a gyerekeknek. Értem ez alatt azt, hogy neki főz az anyukája, vagy átmegy takarítani hozzá. A státuszvizsgálatokra kísérettel megy. Az otthonuktól távol, csak +1 felnőtt társaságában megy. Bevásárolni is úgy mennek, hogy vagy csak a féjre, vagy 4-en. Férjjel együtt is csak olyan helyre mennek, ami kizárólag családi összejövetel. Annyira fura ez nekem és azért, mert alapjáraton nem az otthonülős fajta volt a bnőm. Mert az megint más, ha vknek nincsen segítsége és nemt tud sehova elszabadulni. Nem hiszem el, hogy nincs rá igénye, mert pont a múlkor panaszkodott, hogy milyen kimerült. Na mindegy, nem vagyunk egyformák, nem is degradálni akarom, csak éppen furcsának tartom. De ha ti azt mondjátok , hogy ez is normális, akkor elfogadom.